Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket Szja 1%-ának felajánlásával ! 18702862-1-13
 

A Gödi-sziget

A gödi Homoksziget és a Dunát kísérő ártér madárvilága

A gödi Homoksziget a Duna bal partja közelében az 1668 és 1670-es folyamkilométer között fekszik. A terület 1997. január 1-től országos jelentőségű természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Különlegessége, hogy viszonylag érintetlenül áll az ártér élővilága mind a Homokszigeten, mind pedig a part menti erdősávban, hiszen erdőgazdálkodás nem folyik a területen, így az természet közeli állapotban fennmaradhatott.

Természetvédelmi jelentőségét elsősorban az itt kialakult erdőállomány, valamint a telelő, vonuló és fészkelő madarak faj- és egyedszáma adja. A Homoksziget és a Dunát kísérő ártér jellegzetes növénytársulása a puhafás ligeterdő. Domináns fafajai a fehér fűz és a fehér nyár. A magasabb fekvésű részeken a keményfás ligeterdő elemei is megjelennek, de nem alkotnak kiterjedt társulást.

Fészkelő madárfajok:

területünkön az elmúlt tíz év megfigyelései alapján mintegy 118 madárfajt jegyeztünk fel. Ezek egy része átvonuló, vagy pedig téli vendég. Jelentős az itt fészkelő madarak száma is, 48 faj költéséről tudunk. Az ártérre jellemző madarak nagy része megtalálható, hiszen viszonylag széles sávban és természet közeli állapotban fennmaradtak a madarak számára fontos élőhelyek.

Főleg az énekesmadarak képviseltetik magukat nagy sűrűségben. Gyakori fészkelőnek számítanak a különféle cinegék, úgymint a széncinege, kék cinege, de az őszapó is talál magának alkalmas költő helyet. A Homokszigeten 2005. kora tavaszán 25 db B- típusú odúból álló telepet hoztak létre, amit azóta nagy százalékban használnak ki a cinkék. Az énekes- és fekete rigó szintén gyakorinak mondható, de folytatni lehet a sort a jellemzőbb énekes fajokkal, úgymint a fülemüle, vörösbegy, csilpcsalpfüzike, csuszka, sárgarigó, kerti geze, rövidkarmú fakusz, barátka, pintyfélék stb. Korábban az árteret határoló nádas-, füzes mozaikos élőhelyen még mielőtt beépítették, költött a tövisszúró gébics is. Ugyanez a helyzet a nádirigóval, vízityúkkal, törpe gémmel és az énekes nádiposzátával is. Érdemes megemlíteni, hogy az Ilka-patak és a Duna között elterülő változatos és kevésbé zavart területen, rendszeresen fészkel a mezei poszáta és a cigánycsuk.

A harkályok csaknem minden hazai faja megtalálható (kivétel a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs). Örvendetes, hogy a fekete harkály néhány (2-3) párban rendszeresen költ a Homokszigeten, alkalmanként pedig a gödi Biológiai Kutatóállomás mellett fekvő ártéren telepszik meg. A közép fakopáncs és a nyaktekercs szintén jelen van a költési időszakban.

A ragadozó madarak közül az egerészölyv alkalmi, a karvaly pedig rendszeres fészkelőnek számít. A macskabagoly költését is regisztráltuk.

Ki kell emelni a színpompás jégmadarat, amely 1 párban fészkel a Homoksziget meredek partoldalában.  Az utóbbi év tavaszán pedig megjelent egy kék galamb, melynek költését azonban még nem sikerült bizonyítani.

Vonuló és itt telelő madárfajok:

vonulási időszakban szintén sok madár keresi fel a gödi Duna-szakaszt. Nyár végén megindul az énekesmadarak vonulása és rendszeresen megjelennek a kiváló táplálkozó területet jelentő ártéren. Ilyenkor mindenütt megfigyelhetjük a légykapókat (örvös-, kormos- és szürke légykapó), füzikéket (sisegő- és fitisz füzike), barát- és fenyves cinegéket, királykákat, a vízparton cankókat (pl. billegető- és erdei cankót), a Dunán pedig különféle récéket: böjti-, kendermagos-, tőkés réce (utóbbi költő faj is). Kiemelném a nagy- és kis kócsagot, mint ritka kóborlót a területen.

A Homokszigetről és a Szentendrei-sziget felöl két-két sarkantyú nyúlik a vízbe, melyen közepes és kis vízállásnál nagy csapatokban pihennek a madarak. A gödi Duna-szakaszon késő ősszel és télen főként bukó récékkel (kerce-, kontyos-, barát réce), valamint kisebb számban csörgő réce csapatokkal, bukókkal, búvárokkal, kormoránokkal, vöcskökkel (kis- és búbos vöcsökkel) és gémfélékkel találkozhatunk. Az itt telelő északi récék és társaik száma nagymértékben függ a hőmérséklettől és a Duna vízállásától. Míg például 2004 decemberében 80-100 pld kontyos réce tartózkodott a sarkantyúk közelében, addig az idei tartósan enyhe, hómentes időszakban jóval kisebb csapatokat lehetett megfigyelni (maximum 50 pld).

Kis számban, de rendszeresen megjelenő érdekesebb fajok: a kis- és nagy bukó, északi- és ritkábban a sarki búvár. A búvárokból szinte mindig egyet látni, csak egyetlen egy esetben észleltem együtt két példányt (északi búvárt).

A kavicsos parton alkalmanként feltűnik a hegyi billegető, de ne feledkezzünk meg az ártérről, ahol ilyenkor nagy számban telelnek a fenyő- és szőlő rigók, fenyőpintyek, süvöltők, csíz csapatok stb.

Érdekes megfigyelések:

egyes években hatalmas madártömegeket lehet látni. Például 1997. decemberében több mint 1 000 pld tőkés réce pihent és táplálkozott a területen, és ugyanebben a hónapban egy kb. 900-as kormorán csapat szállt át Budapest felől, északi irányba. 1998. januárjában pedig 11 pld nagy bukót láttunk a Homokszigeti sarkantyúnál. Azóta már csak elvétve találkozni ezzel a szép madárral.

2004. decemberében 8 pld kis bukó mozgott együtt, valamint egy nagy kócsag vadászott az Ilka- patak torkolatánál. 2006. őszén egy 7 példányból álló énekes hattyú csapat tartózkodott a gödi Dunán. Egy alkalommal néhány füstös récét is megfigyeltünk. A réti sas szintén megjelenik a területen, de láttak már vándorsólymot is. Egy egészen friss megfigyelés: 2007. március 2-án kb. 140 pld kerce réce húzott be éjszakázni a túlparton lévő sarkantyúkhoz.

Bokor Péter, Berty Mihály, Potyó Imre