Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket Szja 1%-ának felajánlásával ! 18702862-1-13
 

Környezetünk védelmében

Mára sokat fejlődött a technika. Nem kell hosszú évtizedeket megélnünk ahhoz, hogy jelentős változásoknak legyünk tanúi környezetünkben. A munkagépek napok alatt tüntetnek el erdőt, mezőt, szántót. Ahol néhány éve még zavartalanul sétálhattunk az erdő fái között, gyönyörködhettünk a falu szélén virágzó gyümölcsfákban, ott most durva drótkerítések, tiltó táblák, kikövezett "magán" utak állják utunkat. Nem kellett hosszú idő ahhoz sem, hogy megváltozzon a Duna part képe. A füzesek kisebbek lettek, egy részük eltűnt, helyükre csónakkikötő épült, a parton kerékpárút kígyózik.

Van elkerülhetetlen, szükségszerű beavatkozás a természetbe, olyan, mely az ember érdekében történik. De ezeket a beavatkozásokat nagyon átgondoltan, módjával kell végezni. A természetes környezet felelőtlen átalakításával jóvátehetetlen károkat okozhatunk! Hosszasan lehetne sorolni az ártatlanul elpusztult értékes és pótolhatatlan áldozatokat. Lehet az egy felelőtlenül kivágott öreg fa, egy méregtől vagy puskagolyótól elpusztult sas, kerecsen sólyom, egy lecsapolt tőzeg láp, mely egykor milliónyi életnek adott otthont. A mi nemzedékünk még gyönyörködhet a nemes ragadozó madarakban. De vajon meddig? Ugyanis ezek a madarak a kipusztulás szélén vannak és sajnos az egész világon megfogyatkozott számban élnek. Az utóbbi években eltűnt a Börzsöny-hegység területéről a parlagi sas, a kerecsen sólyom, a barna kánya, és egy kezemen meg tudnám számlálni az itt költő fekete gólya párok számát. Ezek a madarak, sok más természeti értékkel együtt, olyan pótolhatatlan kincset jelentenek, melyeknek csak eszmei értékéről beszélhetünk.

Magyarországon már régen igény volt a természet megőrzésére. Ennek szellemében alkották meg az első erdővédelmi törvényt 1879-ben, majd 1961-ben újabb szabályozás történt, amely már oltalom alá vont számos madár-, és állatfajt, és gondoskodott a kiveszőfélben lévő fajok élőhelyének védelméről is. Mindezek figyelembe vételével megalkották azt a törvényerejű rendeletet, amely meghatározza a védett növények és állatok eszmei értékét. A rendelet (többszöri módosítássokkal) követi az élet alakulását. Régen egy parlagi sasnak, egy kerecsen sólyomnak, 50.000 Ft eszmei értéke volt, ugyanezeknek a madaraknak napjainkban 1.000.000 Ft eszmei értékük van! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennyiért el lehet adni ezeket az állatokat, hanem azt, hogy ennyire lehet büntetni azt a személyt, aki ilyen természeti értéket elpusztít, vagy bármilyen módon károsít.

Törvény védi az emberi környezetet, amely intézkedik a települések védelméről és kimondja, hogy az ember pihenésére alkalmas területeknek, a parkoknak és ligeteknek védelméről gondoskodni kell. Ezeken a helyeken nem szabad olyan létesítményeket üzemeltetni, ami az ember pihenését zavarja, a vizet, a talajt, a levegőt szennyezi. A törvény azonban csak annyit ér, amennyit betartanak vagy betartatnak belőle, egyébként csak írott "malaszt" marad.

Tavasszal, amikor kirándulunk az erdőben és a bokrok között, az árkokban, a földutak mellett műanyag flakonokat, autógumit, építési törmeléket látunk, szinte biztosak lehetünk abban, hogy valamelyik település közelében járunk. Az önkormányzatok, társadalmi szervezetek (az MME Börzsönyi helyi csoportja is minden évben szervez szemétszedési akciót) igyekeznek felszámolni az illegális szemétlerakó helyeket, de azok szinte napok alatt újra termelődnek. Nem zárhatunk le minden utat, minden erdőt, folyópartot, hogy megvédjük a szemetelőktől! Abban bízhatunk, hogy a notórius szemetelők is rádöbbennek egyszer, jobban érzi magát az ember a tiszta környezetben, mint a szél fújta papírfoszlányok, szanaszét heverő szemétkupacok közelében.

Dénes János