Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket Szja 1%-ának felajánlásával ! 18702862-1-13
 

A bányatavak élővilága

Az ember beavatkozása a természetes környezetbe mindig valamilyen hatással van az élővilágra. Az erdők irtása, a lápok lecsapolása, a nedves rétek , kaszálók felszámolása az ott élő növények és állatok egyed- és faj számának csökkenésével, végső esetben kipusztulásával jár.

Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor "mindkét fél jól jár" ! Az ember kitermeli a számára szükséges anyagokat, a homokot, kavicsot, ezzel akaratlanul is az élővilágra számára kedvező élőhelyeket hozhat létre. Példa erre az országban többfelé található kavicsbányászat (sóderbánya) után visszamaradt bányatavak környéke, ahol az évek alatt olyan változatos biotópokkal rendelkező területek alakulhatnak ki, ami kedvező életfeltételeket biztosít sokféle állat-, madár- és növényfaj megtelepedéséhez. Ilyen bányató-rendszer jött létre az elmúlt évtizedekben Vác és Sződliget között. Néhány évtizeddel ezelőtt, Vác és Sződliget között a vasút mellett, nagy területen szőlő ültetvények voltak, ezek mellett kisebb akácerdők és nyárfa sorok tarkították a tájat. A sóder kitermelését az 1970. évek elején kezdték, aminek következtében két nagyobb vízfelületű tó maradt vissza Sződliget határában. A kavicsbányászat néhány évig szünetelt, majd a rendszerváltás után még nagyobb intenzitással indult újra.

A szőlő ültetvényeket kivágták, helyükön hatalmas buldózerek jelentek meg, amelyek rövid idő alatt a természetes tájból "holdbéli" tájat alakítottak ki. A munkagépek egyre mélyebbre ástak a földbe, ami jól látható volt a bánya körül kialakult magas partfalakból. A kavics kitermelése után visszamaradt gödrökben hamar felszínre tört a talajvíz, és ezeken a helyeken kisebb-nagyobb vízfelületek, tavak alakultak ki.

Még dolgoztak a gépek, de a természet már kezdett éledezni a területen. Először a partifecskék jelentek meg, csapatosan röpködtek a levegőben és százával ásták költő üregüket a homokos partfalba.

A következő tavasszal már üde zöld növények, kisebb nádasok, fűzbokrok díszítették a vízpartot. A környéken élő barna varangyok hamar rátaláltak az újonnan keletkezett vízre és lerakták petéiket. Valahonnét vöröshasú unkák és kecske békák is érkeztek, mert a langyos tavaszi napokon megszólalt a jól ismert "békakoncert".

Ma már magas fűzfák, nyárfák, nagyobb nádasok és nyílt vízfelületek váltakoznak a tájon. A megváltozott környezet kínálta lehetőséget kihasználva, az ember pihenését szolgáló horgász tavat alakítottak ki (DCM horgásztó), a terület többi részét a természet foglalta el. Néhány év alatt benépesült a bányató, különböző vízi növények, állatok és madarak telepedtek meg. A sóderbányászat után kialakult mesterséges vízi élőhelynek köszönhető , hogy sokféle madár találja meg életfeltételét, közöttük olyan fajok, amelyek azelőtt nem költöttek a környéken, sőt még vonulás időben is nagyon ritkák voltak. Őszi, tavaszi vonuláson számos olyan madárfaj látható, melyek elsősorban az alföldi szikes tavakat, mocsaras területeket kedvelik.

A Börzsönyi helyi csoport működési területén - az Ipoly melletti területeket kivéve - 2010. évben csak itt költött a bütykös hattyú ( Cygnus olor ). Egy fókát neveltek fel. 2011. évben négy fiókájuk kelt ki. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt - többször volt erős széllel, jégesővel kísért vihar - két hattyú fióka elpusztult. A hím hattyú 47 JP sárga fekete feliratú lábgyűrűt viselt.

Hazánkban ritka madarak is felkeresik a területet. 2010. március elején két példány nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca),majd május elején egy jeges búvár (Gavia immer) pihent a vízen.

Gyakori madarak közé tartoznak a szürke gémek, melyek rendszerint a vízparton üldögélnek, közelükben gyakran látni egy-két nagy kócsagot. Nyár vége felé rendszeresen átvonul a kis kócsag, a vörös gém, és ilyenkor már egyre gyakrabban látni a kárókatonákat (Phalacrocorax carbo), amint a vízben úszkálnak vagy a tóban lévő kis szigeteken, a vízből kiálló nagyobb köveken üldögélnek. Rendkívül óvatosak, amint megpillantják az embert, azonnal a levegőbe emelkednek.

A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) jóval ritkább madár, nagyon félénk, sokszor csak köröznek a terület fölött és nem szállnak le a vízre.

A fokozottan védett törpegém (Ixsobrychus minutus), más néven pocgém, rejtett életmódú madár, rendszerint a nádasban tartózkodik, leginkább akkor látható, amikor a nyílt víz fölött átrepül egyik nádasból a másikba. Költése valószínű, de nem bizonyított, mert nem láttunk fészket vagy repülni alig tudó olyan fiatal madarat, amelyik biztosan nem máshonnét kóborolt ide.

Récék közül csak tőkés réce (Anas platyrhynchos) költ, vonulás időben viszont gyakori a barát réce (Aynthya ferina), a kontyos réce (Aynthya fuligula), ritkább a csörgő réce (Anas crecca), a böjti réce (Anas guergudula) és a kerce réce (Bucephala clangula).

Áprilisban többször látni az érdekes csőrformájáról és színes tollazatáról könnyen felismerhető kanalas récét (Anas clypeata), amint kisebb csapatokban úszkálnak a náddal körbenőtt védettebb tisztásokon, a nagyobb kiterjedésű nyílt vizeken.

Néha a nagy bukó (Mergus merganser) is ide látogat, de hamar eltűnik a területről. A búbos vöcsök (Podiceps cristatus) néhány párban költ. Amíg be nem fagy a víz, addig mindig látni néhány példányt úszkálni valamelyik tavon. Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) 2011 évben költött. Egyébként gyakori madár, tavasszal sokáig kitart a területen és nyárvégén már augusztusban megjelennek az első éves (máshol nevelkedett) fiatal példányai. Érdekes, hogy a vízityúk (Gallinula chloropus) nem költött a területen, a szárcsa (Fulica atra), viszont gyakori madár, több pár fészkel, sokszor 70-80, vagy ennél több példány is tartózkodik a területen.

A bánya melletti kis belvizes területen egy kis lile (Charadrius dubius) pár telepedett meg, de éppen abban az időben nyitott meg a közelben lévő áruház és a tereprendezés miatt fészkelésük meghiúsult... Vonulási időben rendszeresen látható a billegető cankó (Actitis hypoleucos). Hazánkban szórványosan költ hasonló élőhelyeken, itt viszonylag ritkán jelenik meg. A küszvágó csér (Sterna hirundo) a tó fölött repülve fürkészi a vizet, lesi az apró halakat. Mind három hazai szerkő faj (Chlidonias) előfordul. Ezek a madarak csak táplálkozni keresik fel a területet, néhány órát vadászgatnak a víz fölött, azután folytatják útjukat fészkelő, vagy telelő helyük felé.

A meredek partfalak leomlása miatt a partifecskék elvesztik költőhelyeiket, de a ritkás bokrokkal benőtt, lelógó gyökerekkel takart kisebb partoldalak kedvező lehetőséget nyújtanak a ritka jégmadár (Alcedo atthis) megtelepedésre. A tavakat egymástól elválasztó széles földsávon kedvező élőhely jött létre az átvonuló pityerek és sárga billegetők részére, sőt néha az északi billegető is megjelenik a területen. Ezek a madarak régebben ritkán voltak láthatók Vác környékén.

A közelben a Duna mentén, Vác és Sződliget között, nagy kiterjedésű ártéri erdő van, ahol sokféle énekes madárfaj fordul elő, ezek nagy része a bányató környékére is ellátogat. Megfigyelhetjük a területen a poszátákat (Sylvia), a cinegéket (Parus), a függő cinegét (Remiz pendulinus), a nádi poszátákat (Acrocephalus), a gazos részeken a cigány csukkot (Saxicola torquata), a hantmadarat (Oenanthe oenanthe), és ősszel a csapatosan mozgó pintyféléket, a tengelicet (Carduelis carduelis), a kenderikét (Carduelis cannabina), a zöldikét (Carduelis chloris).

Az összes madárfajt nem sorolom fel, csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy milyen gazdag madárvilág alakulhat ki néhány év alatt ilyen mesterségesen létre hozott környezetben is. Hogy mi lesz ennek a lakóházakkal és ipari létesítményekkel körbe épített bányatónak a jövője, azt nem lehet tudni, de reméljük nem kerül azoknak a területeknek dicstelen sorsára, melyeket hajdan szeméttel, építési törmelékkel töltöttek fel. Egy kedvezően végrehajtott rekultivációs terv során megmaradhatna horgásztónak és a madarak élőhelyének.

Dénes János