Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket a 16200230-10020377 számlára utalt összeggel, vagy természetbeni felajánlással!
 

Ritka madár vendég Vácon (2021. december 2.)

Először 2021.november 27-én pillantottam meg Vác déli részén, az Égető-sziget közelében a Dunán egy jeges búvárt. Később több madarász társamnak is sikerült megfigyelni a ritka madarat. A távoli sarkkörről érkezett madár jól érzi magát nálunk, a november 30-i megfigyelésekor is a helyszínen tartózkodott.

A jeges búvár ( Gavia immer ) Észak-Amerika tajga övezetének tavain, valamint Grönlandon és Izlandon is költ. Télen megfigyelhetők a Norvég tenger partok közelében, az Északi-, és Keleti-tengeren. Hazánkban igen ritka téli vendég. A 20. században mindössze 5-6 megfigyelése volt, a mai napig a hazai előfordulások száma nem éri el a harmincat.


Kép és szöveg: Dénes János

Szibériai csilpcsalpfüzike Vácon (2021. október 30.)

A szibériai csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita tristis) Szibériában költ, Magyarországon meglehetősen ritka vendég. A Vác déli részén lévő halastavaknál, 2021. 10. 30-án, természetvédelmi hatósági engedély birtokában végzett madárgyűrűzés során a kifeszített madárfogó hálóba akadt egy olyan csilpcsalpfüzike, amely jelentős részben a szibériai alfaj bélyegeit mutatta. A madarat meggyűrűztem. Schmidt András váci madarász társaságában engedtük el. Szabadon engedéskor a madár hallatta jellegzetes hangját, ami bizonyossá tette, hogy a madarat szibériai csilpcsalpfüzike típusú példányként lehet beazonosítani.


Dénes János   fotók: Schmidt András

Idén is költött kígyászölyv a Börzsönyben (2021. október 25.)

A Börzsönyben 2020-ban felfedezett kígyászölyv pár fészke tönkre ment a tél folyamán, ezért aggódva vártuk a tavaszt, vajon hol fog költeni a kígyászölyv pár?
Megnyugodva láttuk, hogy a telelő helyről visszatérő kígyászölyv pár a régi revírt foglalta el. A nászrepülés után hamarosan új fészket építettek, a régi fészek közelében. Az új fészket magasan a lombkoronába rejtették, a földről nem lehetett belelátni. A fióka nevelési időszak vége felé drónnal ellenőriztük a fészket, amelyben egy fióka lapult.
Videó felvétel bizonyítja hogy idén is sikeresen költött a kígyászölyv a Börzsönyben!

A videó itt megtekinthető: https://mega.nz/file/t58Ezaia...

Dénes János

Dunakeszi önkéntes köztisztasági nap (2021. október 9.)

Az MME börzsönyi helyi csoport és a Börzsöny Alapítvány önkéntesei minden évben részt vesznek a dunakeszi köztisztasági napon. Szokás szerint a Temetődomb helyi jelentőségű védett terület megtisztítását vállaltuk, és teljesítettük - ezúttal három tagtársunk részvételével. A "termékeny" területen kb 15 zsák szemetet, valamint kidobott bútort, zuhanyzótálcát szedtünk össze.

Európai Madármegfigyelő Napok (2021. október 2-3.)

Idén a 28. Európai Madármegfigyelő Napokat szervezte meg a BirdLife International, melyen 35 BirdLife-partner ország madártani szervezete vett részt. Az összesített eredmények alapján Európában és Közép-Ázsiában 1 865 helyszínen közel 7,3 millió madarat figyelt meg a 28 104 résztvevő.
A világ egyik legjelentősebb madártani hagyományával rendelkező Magyarország minden évben jól szerepel az országok közötti játékos versenyben, idén két kategóriában is dobogósok lettünk:
- rendezvényhelyszínek száma: Oroszország után a második 195 helyszínnel,
- résztvevők száma: Oroszország előtt az első 5 415 megfigyelővel,
- látott madarak számában ötödikek lettünk (364 691 megfigyelt madár)
A három leggyakoribb megfigyelt madárfaj nemzetközi viszonylatban az erdei pinty, az apácalúd és a seregély volt. Magyarországon seregélyből figyeltünk meg legtöbbet, aztán a dankasirály, majd a tőkés réce következett.

A Börzsönyi Helyi Csoport négy meghirdetett helyszínnel vette ki részét ebből a vetélkedésből. Ezen felül több tagtársunk is küldött be egyénileg adatokat, ezt külön köszönjük!

Szombaton Sződligeten csak kevéssel maradt el a résztvevők száma a látott madarakétól. A helyi madárbarát óvoda pedagógusainak mozgósítását követően 98 (!) fő vett részt a programon, akik 100 madarat számolhattak össze. Horváth Tibor és Dénes János vezette végig a csoportot a Duna parton, majd a települést övező ligetes erdőn, végül az eseményt bemutató gyűrűzés zárta. A leggyakoribb megfigyelt madár az őszapó lett, 25 példánnyal.

Szombaton a püspökhatvani Sinkár-tónál is gyülekeztek a madarászok. Itt Rottenhoffer István vezetésével 35 fő részvételével zajlott a program. Összesen 1698 madarat vettek lajstromba, ebbe nagyban besegített az a mintegy 900 példány örvös galamb, amik a még le nem aratott napraforgó táblára jöttek le. A gyűrűzés itt sem maradt el, itt Szunyogh Balázs volt a mester. A nyugat-Cserhát legnagyobb vizes élőhelyén érdekességekből sem volt hiány, megfigyelhető volt a réti sas, a hegyi billegető, a téli vendég nagy őrgébics, de a legszenzációsabb megfigyelés egy havasi partfutó volt. A madármegfigyelő napon már hagyományosnak mondható, hogy az általunk kezelt mesterséges odúkban megmutatjuk vendégeinknek a peléket is. Az elmúlt években szinte mindig az erdei pelék voltak a sztárok, az idén helyüket átvették a mogyorós pelék.













Vasárnap Vácrátóton a Nemzeti Botanikuskertben, ahogyan már évek óta tesszük, csatlakoztunk a Kerti Javak Asztalunkon programhoz. A Kert rendezvényéhez jól passzolnak az általunk vezetett madármegfigyelő séták, ahol egy igazán működő madárbarát kertet tudunk bemutatni. Standunknál sokan megállnak érdeklődni, elmesélni egy-egy madaras élményüket, a gyerekek pedig szívesen játszanak madaras játékainkkal. Mivel itt a nagyszámú vendég miatt kevésbé láthatóak a madarak, jobban a fülünkre kell hagyatkozni. Vendégeink sokszor egészen meglepődnek, hogy az őszi időszakban is mennyi madarat lehet hallani és örömmel jelzik, ha már egy ismerős strófát hallanak. 110-en jöttek velünk ezekre a sétákra és összesen 352 madarat figyelhettünk meg. A kert adottságaiból adódóan széncinegéket észleltünk legtöbbször, bármerre jártunk a kertben, ők mindig ott voltak körülöttünk. Egészen lenyűgöző volt, amikor a nagy fakopáncs és a zöldküllő után megpillanthattuk a hatalmas fekete harkályt is, sőt egy óriás platánfa törzsén még az odúját is megcsodálhattuk. Talán a csodálatos virágával elkápráztató indiai lótusznak köszönhetően, amik belepték a nagy tavat, tőkés récéből nem láttuk a korábbi években megszokott mennyiséget. Mindössze 4-5 példány úszkált az egyik kis mellékágban. Az arborétumban egy kisebb különítmény tartott szolgálatot: Varga Gyöngyi, Varga Péter, Rottenhoffer Balázs, Kazi Mária, Kazi Róbert, Nagy Angéla és Nagy Csaba.

Vásony Petra szervezésével egy lelkes 22 fős csapat gyűlt össze október 3-án, vasárnap Nagymaroson , hogy a széllel dacolva megfigyelje a parti sétányról látható madarakat. Sajnos az erős szél általában madármegfigyelésre nem alkalmas körülményeket teremt, ilyenkor a madarak sem mozognak annyira, és hallani is nehezebb őket. Néhány dankasirály, tőkés réce, dolmányos varjú tiszteletét tette, közben a túra vezetője, Horváth Tibor a madarak hiánya okozta űrt érdekes tudásanyaggal töltötte meg.  A séta végén meglepetéssel készültünk résztvevőinknek, a közelben gyűrűzött madarakat elengedés előtt bemutattuk, így ha nem is a bokron ücsörögve, de kézben legalább láthattak hím és tojó barátposzátát, széncinegét, csilpcsalpfüzikét és kék cinegét.


Köszönjük azon tagtársaink munkáját, akik a Madármegfigyelő Napok rendezvényeinek lebonyolításában részt vettek, ezzel nélkülözhetetlenül hozzájárultak Magyarország előkelő helyezéséhez! Ismét bebizonyítottuk, hogy nekünk magyaroknak nagyon fontos a Természet és benne a madárvilág védelme.


Madár gyűrűzés területünkön, érdekes megkerülések (2021. szeptember 21.)

Az MME Börzsönyi Helyi Csoportjának működési területén évek óta folyik madár gyűrűzés. Idén Vác és Sződliget környékén állítottuk fel a hálókat. Meglepően gazdag madárvilággal találkoztunk, leggyakoribb madárfaj a barátposzáta és a foltos nádiposzáta volt. Augusztus második felétől több fitiszfüzikét , kerti gezét és néhány nagy fülemülét fogtunk. Vác térségében először gyűrűztünk kékbegyet . Vác bányatónál visszafogtunk egy szajkót , melyet ugyanitt gyűrűztünk 2017-ben. Sződligeten egy Svédországban gyűrűzött barátposzátát fogtunk.


Fotók: Dénes János

























Helyi Csoport találkozó élőhely kezeléssel (2021. szeptember 18-19.)

Az elmúlt hétvégét egy jó hangulatú helyi csoport találkozó keretében Bernecebarátin, az Öregerdő turistaházban töltöttük. Kellemest a hasznossal. Hasznossal, mert a találkozó alatt két fontos terepi munkára, élőhelykezelésre is sort kerítettünk. Szombat reggel találkoztunk a vendégház előtt, majd egy rövid eligazítást követően három csoportra oszlottunk.

Az egyik csapat a Nagy-völgyben alakított ki és tökéletesített már meglévő vizes élőhelyeket (források alatti, vízfolyások menti kis tavacskákat), ezzel petéző helyeket biztosítva a kétéltűek szaporodásához. A vízvisszatartó képességük miatt egyre felértékelődő erdei tavacskák nagyját gépi munkával alakíttattuk ki, a mi feladatunk ezek tökéletesítése, a vizet irányító csatornák és gátak elkészítése volt. Napközben az erdő sokféle arcát megmutatta nekünk: volt szarvasbőgés, sok-sok érdekes állat, növény és gombafaj, hadtörténeti emlékek, zápor és napsütés, porzó rézsű és térdig süppedős iszap. A jó hangulatban hamar elrepült az idő.
A másik csapat a Börzsöny Alapítvány pályázatának köszönhetően a zöld túraútvonal Szántó-hegy és Huszár-hegy közötti szakaszát rendezte. A cél, hogy a fokozottan védett parlagi sas lehetséges fészkelő helyétől kellő távolságra húzódjon az ösvény, úgy hogy megakadályozza az esetleges talajeróziót. A Börzsöny Alapítvány 10 főt számláló önkéntes csapata, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrének útmutatása alapján, kézi szerszámokkal erősítették meg a meglévő útvonalat, valamint frissítették az ösvény jelöléseit. A nap végére mintegy 6 km-es szakaszon történt meg az ösvény felújítása.

A harmadik, eddig nem említett csapat sem tétlenkedett. A vendégház udvarán bográcsban főtt gulyáslevessel és szarvaspörkölttel fogadott minket. A közös vacsora és az elmaradhatatlan eszmecserék után tagtársaink nagy részétől lelkes, kitartó munkájukat megköszönve búcsút vettünk. Megfogyatkozott társaságunkat a szemerkélő eső ugyan fedél alá szorította, de a szót nem fojtotta belénk.

Másnap reggel egy gyors reggeli után belekezdtünk a pakolásba, takarításba, hogy rendben hagyhassuk magunk mögött a vendégházat, s a vasárnapi ebédet már ki-ki otthon fogyaszthassa családja körében.
Tartalmas hétvégét zártunk, kellemes hangulatban, remek csapattal, hasznos munkát tudva magunk mögött. Kíváncsian várjuk a tavaszt, a vizet és a megjelenő petecsomókat. A későbbiekben szeretnénk az elkészült vizes élőhelyek utóéletét követni, a megjelenő fajokat monitorozni, s örülni az eredményeknek, következtetéseket levonni a további hasonló élőhelykezelések megvalósításához.


Köszönet a hétvégéjüket feláldozó tagtársainknak, önkénteseinknek és a börzsönyi természetvédelmi őröknek segítségükért!
A projekt létrejöttét az Agrárminisztérium által kiírt 2020. évi Zöld Forrás pályázaton nyert összeg segítette. Köszönet érte!


Menyhárt Gellért              Fotók: Dénes János és Varga Péter

Véget ért a Családi Tábor (2021. augusztus 22.)

CSAT 2021 Tábori beszámoló

2021-ben 37 fő, 21 gyerek és 16 felnőtt vett részt a börzsönyi családi táborban. Öt csodálatos napot töltöttünk együtt, a már megszokott királyréti madarász sátortáborban. Minden napra jutott valami jó kis program. Idén is sikeres volt a madárgyűrűzés. 11 kis madár került a hálókba, amit a gyerekek nagy örömmel engedtek el a gyűrű felrakása után. Egy igazi érdekességnek számító madarat, egy kerti gezét is fogtunk. A 8 állomásos sport délelőttöt ezúttal is Juhász Tamásnak köszönhetjük. Elkirándultunk a tavaly átadott várhegyi kilátóhoz. Visszafelé bementünk egy vasbánya vágatba, aminek a bejáratánál egy ökörszem fészket találtunk. Természetesen a lidérc nézést és a hajtányozást se hagytuk ki. A kézműves délutánon kirakóztunk, karkötőket fontunk és fonalból madarakat készítettünk. Nagy sikere volt az arcfestésnek. Meglátogatott minket Vasas András és bemutatta A bátor kis gulipán című mesekönyvét, amit jó szívvel ajánlok minden kicsinek és nagynak egyaránt. Idén is Tarján Ambrus színvonalas előadásával zártuk a tábort.


A fecskék száma nem változott, a kövi rákok eltűntek (2021. augusztus 21.)

Börzsönyi Ornitológiai és Természetvédelmi Tábor (BOTT) beszámoló:

A járványhelyzet idén is sokáig bizonytalanná tette, hogy lehetnek-e nyáron táborok, de a BOTT, a BTT és a CSAT előkészítését, szervezését is időben elkezdtük. Szervezők és táborozók nagy örömére mindhárom tábort megtarthattuk. Sajnos a középiskolásoknak szóló tábor az idén is elmaradt. A BOTT-ot (szokás szerint) először azoknak hirdettük meg, akik már voltak a táborban és még nem „öregedtek ki”. Úgy gondoltuk, új táborozókat csak később keresünk, de erre nem maradt lehetőségünk, mert alig több, mint egy nap alatt régi táborozóinkkal és azokkal, akik valahogy hírét vették, megtelt a tábor. Több gyereknek nem is jutott hely, még úgy sem, hogy 57 táborozó jelentkezését fogadtuk el.
Az idén 4 új sátrat vásároltunk, amelyekben a táboroztató felnőttek alhattak. Sok év után az ebédlősátor oldalai elöregedtek, ezért azokat új, tartósabb anyagból készültekre cseréltük. A gyerekek elszállásolására szolgáló Monaco sátorpárok alá új fóliákat vettünk.
Az utóbbi években több nyomvonalon erdészeti gépek jártak át a tábornak helyet adó réten, keréknyomaikat (még (?)) nem sikerült eltüntetni, pedig nagyon megnehezítik a sátrak elhelyezését.
A táborok előtt áthelyeztük és megjavítottuk a WC-ket, de néhányat közülük jövőre részben vagy egészben újjá kell majd építeni. Elzáró-szerelvényt kellett cserélni a kézmosó-csapnál és a zuhanyozónál, előbbinél csőtörés is volt. Ezek a javítások sajnos a BOTT idejére is elhúzódtak és még mindig van befejezésre váró munka.
A tábor építésében nagyon sokat és hatékonyan segítettek már középiskolás, volt táborozóink.
1994. óta minden nyáron megszámoljuk Szokolyán a lakott fecskefészkeket. Az idén 185 molnár- és 63 füsti fecske fészket találtunk, ami megfelel az utóbbi évtized átlagának, még annak ellenére is, hogy a füsti fészkek száma 5 éve nem volt ilyen alacsony.
A táborozó gyerekekkel a kövi rák állományát is próbáljuk felmérni. A Szén-patakon zajló számlálás egyszer már megszakadt 2005-ben, amikor eltűntek a rákok. Sajnos idén megint nem találtunk egyetlen példányt sem. Az okokat most is csak találgatjuk, ahogyan 2005-ben is. A patak medrének aljzatán finomszemcsés, barna, valószínűleg bemosódott talajból képződött iszap ült, ami nagyon könnyen felkavarodott, nagy területen opálossá téve a vizet, - talán ez zavarhatta a kövi rákokat?

A „titokzatos” madár - Harisvédelem Nógrád település külterületén (2021. augusztus 8.)

Mátéfy Szabolcs beszámolója a 2021-es nógrádi haris megfigyelésekről a publikációk oldalon olvasható.

40 év Királyréten (2021. július 25.)

Az 1975-ben megalakult Magyar Madártani Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportját, Kállay György bábáskodásával, királyréti erdészek hívták életre: Ifj. Homoki Nagy István elnök, Brellos Tamás titkár és Nyírő Sándor titkár helyettes vezetésével. A madárvédelmi munka mellett 1978-ban már felmerült az igény egy madarász gyerek táborra, ahogy fogalmaztak: "csak egészen kicsi, nem elsősorban gyűrűző, hanem más, újszerű programmal". 1981-ben el is indították a Börzsönyi Természetvédelmi Tábort (BTT), melyet meglehetősen puritán körülmények jellemeztek, de a szakmaiság és a jókedv az erdészek révén garantált volt. A sátor-tábor helyszíne a börzsönyi Szokolya-Királyrét, a festői Bajdázó-tó mellett. Hamar kiderült azonban, hogy a gyerekek nyelvén a pedagógusok értenek igazán, ezért az erdészek hívó szavára 1983-ban Terbe Józsefné és Szentléleki Katalin is bekapcsolódott a táboroztatásba. A Tábor ezután már folyamatosan fejlődött, 1994-ben a már "kiöregedett" táborosok javaslatára elindult még egy turnus, a Börzsönyi Ornitológiai és Természetvédelmi Tábor (BOTT), Tarján Ambrus vezetésével. A táborokban 40 év alatt mintegy 3000 gyermek szívta magába a Természet szeretetét, sokuk választott ehhez kapcsolódó hivatást: természetvédelmi őr, erdész, állatorvos, kutató, biológia tanár. Ahogy az egyik táboroztató felnőtt fogalmazott: "ha megértik azt, hogy miért ne dobják el a szemetet az erdőben és erre szüleiket is figyelmeztetik, már megérte".
Az idén volt 40 éve, hogy megrendezésre került a királyréti madarász tábor, Ennek apropóján a Börzsönyi Helyi Csoport egy megemlékezést tartott a tábor helyszínén, a két turnus között. Az ünnepség, ahogy minden tábor is a kezdetek óta, Áprily Lajos Koncert című versével indult, Kemenes Anna tolmácsolásában. Terbe Józsefné, a sokak által Csöpi Néniként ismert volt táborvezető, aki több mint három évtizeden át irányította a BTT-t, történelmi áttekintést tartott. Sok minden történt és változott ennyi idő alatt, de az alapítók szellemisége, a Természet szeretete, tisztelete, a táboroztatók lelkes önkéntes-munkája azóta is töretlen.
Az ünnepségen jelképes tisztújítások is történtek, hiszen Dénes György Terbe Erikától vette át a tábor vezetését, Terbe Józsefné pedig Horváth Tibornak adta át a Börzsönyi Helyi Csoport elnöki tisztét. Terbe Józsefné több évtizedes, a természet megóvásáért végzett munkájáért Halmos Gergőtől, az MME ügyvezető igazgatójától, "az MME Örökös Tagja" kitüntetést vehette át. A táborhoz kapcsolódó elhunytak emlékére, az ünnepséget koszorúzás zárta.


Fotók: Horváth Csillag Edit

Füleskuvik fiókák gyűrűzése Dunakeszin (2021. július 15.)

Jusztin Balázs, a füleskuvikok kutatója hívta meg Helyi Csoportunk tagjait a dunakeszi lósport területére, füleskuvik fiókák jelölő gyűrűvel való ellátására. A program mintegy 3 órás volt, ezalatt rengeteg dolgot megtanulhattunk a füleskuvikokról. Mint megtudtuk, Dunakeszin, ebben a 40000 lakosú városban, Európában is egyedülálló egyed sűrűségben élnek ezek az apró baglyok. Talán a lovak közelsége, vagy a dús lombozat, a sok öreg fa teszi, de a gyűrűzés szempontjából mindenképpen előnyös. Az tény, hogy zöld lombszöcskéből nincs hiány, mely ebben az időszakban a füleskuvikok fő tápláléka.

31 fő várakozott a gyülekező helyen, majd beljebb hatoltunk a majorság területére. Az első megnézett odúban három fióka volt, melyeknek gyűrűzését nem csak a gyermekek, de a felnőttek is érdeklődve figyelték. A test adatok felvétele után még egy kis kuvik-simogatásra is sor került, elképesztő élmény ezeknek a pihe-puha kis baglyoknak az érintése. A terület túlsó végén is lekerült egy odú a fáról, ebben szintén három fióka lapult. A szerencsésebbek még a szülő madarat is láthatták, aki egy közeli fáról figyelte az eseményeket.

Este nyolc lett, mire a folyamatosan érkező kérdésekre választ adott vezetőnk. Köszönet Jusztin Balázsnak, hogy megosztotta velünk ezt a csodálatos élményt!

.................................................

Új odútelep a Börzsönyben - Odúprogram (2021. június 1.)

Még tavaly merült fel az ötlet, hogy egy nem egészen szokványos odútelepet hozzunk létre a Börzsöny Alapítvány működési területén, ezúttal a hegység keleti lábánál. A mesterséges költőhelyeket általában egy-egy azonos típusú és korú erdőtársulásban, egymástól 3o-5o méterre helyezzük ki, ami egy 3o darabos telepnél nagyjából o,9 és 1.5 km-es szakaszt jelent. Most egy sokkal hosszabb, mintegy 5 km-es útvonal mentén, kisebb csoportokban „szórtuk” szét az odúkat. Célunk az, hogy a környék változatos élőhelyeinek és erdőtársulásainak (kaszálók és félintenzív állattartással hasznosított legelők közötti fás bokorsávok, telepített erdei fenyves és akácos, patakmenti égerliget, felhagyott, idős gyümölcsösök, tölgyesek, extrazonális bükkös) mindegyikébe kerüljön néhány, így a különféle biotópok összességében az odúkban fészkelő madarak nagyobb fajgazdagságára számíthatunk a későbbi felmérések során (pl. a területen rendszeresen jelenlévő búbos bankára, nyaktekercsre is). Egy másik ok: a Börzsönyben gyakori két pelefaj (mogyorós és nagy pele) mellett talán sikerül kimutatni a hazánkban ritka erdei pele jelenlétét is. Erre némi reményt adhat, hogy a Nyugat-Cserhát, illetve a Naszály közeli erdeiben stabil populációit ismerjük.
Az odúk kihelyezésére ideális esetben már a költési szezont jóval megelőző időszakban, ősz végén, vagy a tél folyamán kerül sor, így legalább az itthon telelő, vagy a korán érkező vándormadarak számára akad elég idő azokat „feltérképezni” a revírek kialakítása során. A járványhelyzet miatt azonban ezt a munkát most csak március első heteiben sikerült elvégezni. Részben ennek és a kitartóan szélsőséges, hűvös, csapadékos, táplálékszegény májusnak köszönhetően az első eredmények meglehetősen szegényesek. Az odúk felében eddig egyáltalán nem, vagy csak félbehagyott költésekkel, illetve különböző korú, elpusztult fiókákkal találkoztunk. A sikeresnek mondható foglalások is csak három fajhoz köthetőek: széncinege, kék cinege és valamelyik verébfaj.
Az eddigi bejárások egyéb – az odútelepet nem érintő - hozadéka: egy énekes rigó fészket, és több, harkályok által régebben ácsolt odúban, valamint egy ághelyi kikorhadásban seregély fiókákat találtunk, illetve az egyik erdőtagban egy, az Alapítvány által még nem ismert, nagyméretű gallyfészekről is sikerült felvenni GPS-koordinátát.
A telep eddig 2 db „A”, 23 db „B” és 1 db „D” (búbos banka, seregély) típusú odúból áll, de a későbbiekben további néhány „D” odúval, és egy bagoly-költőládával tervezzük bővíteni.
Az odúk számjelöléséhez a Magyar Természetjáró Szövetség által kibocsájtott „turista útjelző sablonkészlet” elemeit használtuk.


Kép és szöveg:  Mátéfy Szabolcs

Leköszönő elnökünk kitüntetése (2021. május 15.)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöksége minden évben, tagjainak javaslatára, kitüntetéseket ad át az arra érdemes tagtársainknak. Az idén online formában megtartott küldött közgyűlésen, néhány kitüntetett mellett, az idén leköszönt elnökünket, Terbe Józsefné, Csöpi Nénit érte a megtiszteltetés, hogy az MME egyik legrangosabb díját, az Örökös Tagságot kaphatta meg, melyhez ezúton is gratulálunk!

Az Örökös Tagság kitüntetést az MME azon tagjainak ítélik oda, akik hosszú időn keresztül, folyamatosan az Egyesület érdekében dolgoztak, tevékenységükkel hozzájárultak az MME társadalmi elismertségéhez, tevékenységük hasznossága megkérdőjelezhetetlen.

Terbe Józsefné, Csöpi Néni 1984-ben, Brellos Tamás és Ifj. Homoki Nagy István hívó szavára lépett be az Egyesületbe, hogy mint képzett pedagógus, a Börzsönyi Madarász Tábor vezetője legyen. Határozott jelleme, mellyel ha kellett a "keménykedő" erdészeket is rendre utasította, és kiváló szervező készsége folytán hamarosan a Börzsönyi Helyi csoport elnöke lett. Hivatása okán rengeteg fiatalt tudott bevonzani az Egyesületbe, de különféle szervezetekkel való kapcsolatait is a Helyi Csoport javára kamatoztatta. Idén korára való tekintettel mondott le az elnöki tisztségről, de tanácsaira, kapcsolati tőkéjére ezután is számítunk.

A hegyi billegetők idén is visszatértek (2021. április 17.)

A Csarna-völgyben figyeltem egy hegyi billegető párt. Észrevettem, hogy a hím lábán egy apró gyűrű van. Nem sokkal később sikerült a gyűrű számát leolvasni. Kiderült, hogy ezt a madarat 2020. május 31-én, fiókaként gyűrűztem az egyik speciális kialakítású odúban, amelyeket 2019-ben kezdtünk kirakni a Börzsönyben a hegyi billegetők fészkelését segíteni.
Örülünk ennek az adatnak, mert azt bizonyítja, hogy madárvédő munkánk nem volt hiábavaló. Az odúkból kirepült fiókák felnőtt korukban visszatérnek a Börzsönybe és itt raknak fészket.

Az idén is folytattuk a hegyi billegetők számára készített odúk kihelyezését, melyeket máris igen jó arányban foglalnak ezek a kecses-kedves madarak.

Kép és szöveg: Dénes János

Egy odútelep húsvéti újjáéledése (2021. április 7.)

Közel 20 éve ad otthont a madaraknak egy Nagymaros közelében kihelyezett odútelep, amelyet Török Tamás tagtársunk kezelt. Nem is akármilyen odútelepről van szó, hiszen még 2006-ban az egyik odúban, egészen pontosan a 19-es számúban, közép fakopáncs is költött! Ez azért különleges, mert a harkályfélék nagyon ritkán költenek mesterséges odúkban, Haraszthy László Magyarország fészkelő fajainak költésbiológiája című könyvében ezért külön említést is kapott, a könyvből idézve: „…nem ismert sem Magyarországon, sem máshonnan Európából olyan eset, amikor a közép fakopáncs mesterséges odúban költött volna."  A harkályfélék inkább minden évben saját odút készítenek maguknak egy arra alkalmas fa törzsén, a másodlagos odúköltő fajok legnagyobb örömére.

2021 telén vettem át Tamástól az odútelepet, amely sok széncinegének, kékcinegének, csuszkának, örvös légykapónak, nagy pelének és sajnos esetenként lódarazsaknak adott otthont. Az odúk az idők során és a lódarazsak tevékenységének köszönhetően rendesen elhasználódtak, cseréjük időszerűvé vált. Nagypénteken felkerekedtünk és gyorsan le is cseréltünk 30 odút, a maradék 10-et pedig kijavítottuk, hogy az idei költési szezont még bírja. Az odúkat Koszta Sándor tagtársunk és munkatársai készítették el önkéntes munkában, amit ezúton is köszönünk.

Kíváncsian várom, hogy az április végi első ellenőrzéskor hány odú lesz foglalt, és milyen fajok tojásait lehet majd megfigyelni. A mostani odúcsere alkalmával, a híres 19-es odúban egy harkály fejtollat találtunk, így azt nem cseréltük le, hátha 10 év elteltével újra egy fakopáncs vendégeskedik majd itt.


Ha így lesz, arról mindenképp hírt adunk!







Vásony Petra

Kis légykapó védelem a Börzsönyben (2021. március 27.)

A kis légykapó (Ficedula parva) Magyarországon ritka, fokozottan védett madárfaj, hazai állománya erősen csökkenő tendenciát mutat. Az utóbbi években sok olyan helyről is eltűnt, ahol régebben fészkelt. Jelenlegi ismereteink szerint 50 párnál is kevesebb kis légykapó fészkelhet az ország egész területén.
Az elmúlt évtizedben végzett megfigyelések szerint a Börzsöny hegység idős korú erdői jelenthetik a kis légykapó utolsó menedékét hazánkban. Az utóbbi évek csökkenő tendenciáját figyelembe véve ma már a Börzsönyben élhet a hazai kis légykapó állományának 70-80 %-a. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megmentsük ezt a különleges madárfajt, hogy továbbra is a hazai erdők lakója legyen.
A kis légykapó egy speciális élőhely igényű madár. Fészkét rejtett üregekbe, a letört ágak tövénél kialakult korhadt mélyedésekbe, hasadékokba rakja, de elfoglalja a speciálisan kialakított mesterséges odúkat is.
Deme Tamás, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és Darányi László, a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreivel, 120 darab kis légykapó fészkelésére alkalmas odút raktunk ki a Börzsönyben. Ezeket a speciális odúkat csak létra segítségével lehet a fák törzsére erősíteni, ami jelentősen lassította a munkát. A négy nap alatt olyan erdőrészeket kerestünk fel, ahol az elmúlt években megfigyeltünk kis légykapókat. Elsődleges célunk az volt, hogy azokban a revírekben, ahol tojó is van, minél több fészkelésre alkalmas hely legyen, amiből válogathat a kis légykapó pár. Ezáltal szívesebben maradnak az adott területen és reményeink szerint több éven keresztül is helyben tarthatók.
Az odúk későbbi ellenőrzését, karbantartását a MME Börzsönyi helyi csoportja vállalta. Ezek után nagy reményekkel várjuk a kis légykapók tavaszi érkezését.
Köszönjük, Deme Tamásnak az odúk elkészítését, Darányi Lászlónak és a DINP Hiúzház munkatársainak, az odúk kihelyezésében nyújtott segítséget.

Képek és szöveg: Dénes János

MME Börzsönyi Helyi Csoport közgyűlése (2021. március 21.)

Csoportunk, működési ideje alatt először, közgyűlését a járványügyi helyzet miatt online tartotta meg.  Az eseményen 16 fő vett részt, melyet a "Zoom" program segítségével tudtunk létrehozni. A tavalyi év beszámolójának ismertetése mellett tisztségviselő választásra is sor került. Ezt online kérdőív segítségével tudtuk megoldani. Elnökünk, Terbe Józsefné korára való hivatkozással lemondott tisztségéről és a többi tisztségviselőnek is lejárt ötéves mandátuma.

A továbbiakban Cserép György tagtársunk beszélt a résztvevőkhöz, akit csoportunk az MME elnökségébe javasolt. Ezután Menyhárt Gellért tagtársunk bemutatta a nem rég alakult MME Ifjúsági Tagozatot, melynek egyenlőre csoportunkból két fő tagja van, de várják a fiatalok csatlakozását.

Néhány hozzászólás után a közgyűlést bezártuk, az online szavazás eredménye az alábbi lett:

-    31 fő élt szavazati jogával, adataik és szavazásuk érvényes
-    a Börzsönyi HCs 2020. évi szakmai és pénzügyi beszámolóját a tagság egyhangúlag elfogadta
-    a Börzsönyi HCs elnökének Horváth Tibort a tagság egy tartózkodás mellett elfogadta
-    titkárnak Varga Pétert a tagság egyhangúlag elfogadta
-    titkár helyettesnek Kazi Róbertet a tagság egyhangúlag elfogadta
-    gazdasági felelősnek Varga Péternét a tagság egy tartózkodás mellett elfogadta
-    2021. évben küldöttek:

Horváth Tibor, Kazi Róbert, Varga Péter, Schmidt András, Nagy Csaba, Dénes János, Menyhárt Gellért, Ifj. Varga Péter, Blaskó Árpád

-    tartalék küldöttek: Terbe Józsefné, Varga Péterné

18. Országos Sasszinkron a Börzsöny, a Nyugat-Cserhát és a Váci-síkság régiójában (2021. január 15-17.)

2021. 01. 15-17. között zajlott a helyenként zord idő ellenére a 18. Országos Sasszinkron , melyet minden korábbi évnél nagyobb lefedettséggel sikerült megvalósítani a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 22. számú Börzsönyi Helyi Csoport működési területén. Nemzeti parki szakemberek, egyesületi tagok és civil érdeklődők összefogásával mind térbeli, mind időbeli széleskörű jelenléttel jó rálátást kaphattunk arról, hogy pontosan milyen ragadozómadár fajok és mekkora mennyiségben jelentik a téli avifauna elemeit a Börzsöny, a Nyugat-Cserhát és a Váci-síkság régiójában.

Az idei esztendőben az elkötelezett madármegfigyelőknek köszönhetően a Börzsönyi Helyi Csoport működési területének döntő része lefedésre került, mely sok ezer hektárnyi átvizsgált élőhelyet jelent. A ragadozómadarak számára alkalmas téli táplálkozó területet jelentő nyílt terekre, mezőgazdasági és hegylábi területekre, kaszálókra, legelőkre, parlagokra, vizes élőhelyekre koncentráltunk a felmérés során, de sok négyzetkilóméternyi montán, hegyvidéki jellegű élőhely is szemlézve lett.

A szinkron során a következő települések közigazgatási területén végeztek felmérést a résztvevők: Acsa, Berkenye, Bernecebaráti, Csörög, Csővár, Diósjenő, Drégelypalánk, Dunakeszi, Galgagyörk, Galgamácsa, Göd, Hont, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Ipolyvece, Kemence, Kismaros, Kisnémedi, Letkés, Őrbottyán, Nagybörzsöny, Nógrád, Nőtincs, Perőcsény, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Rád, Rétság, Szob, Szokolya, Sződ, Sződliget, Tolmács, Vác, Vácduka, Váchartyán, Vácrátót, Vámosmikola.
Megfigyelt ragadozómadár fajok és példányszámaik:
•    barna rétihéja: 1
•    egerészölyv: 113
•    gatyás ölyv: 2
•    karvaly: 14
•    kékes rétihéja: 1
•    parlagi sas: 2
•    rétisas: 4
•    vándorsólyom: 4
•    vörös kánya: 1
•    vörös vércse: 14
•    egyéb számolt (nem ragadozó) fajok: holló (88 pd., ebből 25 pd. zsigerelésen csoportosult Galgagyörkön), nagy őrgébics (10 pd.)

A leggyakoribb megfigyelt ragadozó az egerészölyv volt, mely szinte mindenütt felbukkant, utána holtversenyben a karvaly és a vörös vércse következett 14-14 példánnyal. A sasok közül a parlagi sas és a rétisas volt megfigyelhető, az utóbbi faj párban is, násztevékenységet mutattak. Egy másik rétisas nem kis meglepetésre Szokolya-Királyrét felett mozgott, a Börzsöny-hegység nem tipikus téli felbukkanási területe. Az inkább alföldi, nyíltabb területek téli ragadozója, a gatyás ölyv egy-egy példánya került távcső elé Vámosmikolán és Nógrádon. Ebben a régióban nem ismert a barna rétihéja telelésen, de a faj országosan egyre erősödő telelési trendjéhez hasonlóan most itt is jelentkezett téli adata Vácdukáról. A kékes rétihéja egyetlen példánya bukkant fel Gödön, a várthoz képest az Ipoly- és Galga-mentén most nem jelentkezett. Elgondolkoztató tény, hogy a héjának egyetlen adata sem lett a szinkron három napja során a térbeli és időbeli lefedettség ellenére, csak 14-én, a Sasszinkronon kívül volt egy észlelése. A sólyomfélék közül a viszonylag sok helyen jelentkező vörös vércsén kívül a vándorsólyom is négy példányban került elő, míg a kis sólyom idén hiányzott mindenhonnan. Igazán nagy meglepetésnek és örömnek számított a Gödön észlelt vörös kánya . A faj eleve kimondottan ritkán kerül elő a régióban, ezelőtt korábban telelési szezonban pedig még soha nem fordult elő errefelé, most viszont már két telelési adattal is bír (2020. 01. 07-én Vámosmikolánál is volt egy vörös kánya).

Egyéb, a ragadozómadarakon kívüli lokális érdekességek: a szokásos téli dunai vízimadarakon ( nagy kárókatona, szürke gém, kontyos réce, kerceréce, tőkés réce, nagy bukó, dankasirály ) kívül felbukkant a Sasszinkronon a nyári lúd (Ipolydamásd, Letkés), nagy kócsag (Kismaros, Letkés, Sinkár-tó), fütyülő réce (Vác), csörgő réce (Vác), erdei cankó (Letkés), jégmadár (Kismaros, Őrbottyán, Szob, Sződliget, Vác), kék galamb (Diósjenő, Szokolya, Vácduka), hamvas küllő (Szokolya), havasi pityer (Ipolytölgyes), áttelelő réti pityerek (Váchartyán, Rád), szőlőrigó (Dunakeszi, Göd, Váchartyán), áttelelő énekes rigók (Dunakeszi, Letkés, Nőtincs, Váchartyán), áttelelő seregélyek (Göd). A ragadozószinkron természetvédelmi szempontból jelentős vízimadár „mellékterméke” a rádi Csekei-réten átrepülő 6 pd. (4 ad.+2 imm.) énekes hattyú , mely fajnak ez az első ornitológiai adata a Nyugat-Cserhát Pest megyei részén.
Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti azokat a megfigyelésben részt vevő embereket, akik az időjárási viszonyok ellenére szabadidejükből áldoztak egy értelmes természetvédelmi cél elérése érdekében. Külön köszönet illeti azokat, akik megfigyeléseiket feltöltötték a Madáratlasz Program (MAP) adatbázisába (www.map.mme.hu): Antalné Forintos Nikolett, Balázsovits János, Csitneki Balázs, Dénes János, Gyenes János, Horváth Tibor, Juhász Lilla, Kasztner Lilla, Kun Zoltán, Menyházi Regina, Menyhárt Gellért, Nagy Gabriella, Rottenhoffer István, Rottenhoffer István ifj., Selmeczi Kovács Ádám, Szabadi Ildikó, Szabó Szilárd, Varga Gyöngyi, Varga Péter, Varga Péter ifj.


Rottenhoffer István  MAP koordinátor

Egy széncinke története a kitartásról (2021. január 3.)

2020. április 24-én Szokolya-Királyréten a Bajdázói-tónál lévő madárodútelep 18-as számú odújában meggyűrűztem a képen látható tojó széncinegét. A madár tavaly kelt ki a tojásból, így az idei volt az első költési szezonja, a gyűrűzéskor éppen az első 12 tojásán kotlott. A következő héten, május 2-án furcsa dolgot tapasztaltam: a megjelölt széncinegét a 9-es odúban találtam meg, ahol 3 friss tojáson kotlott, a 18-as odúban pedig a 12 tojás tetején egy friss örvös légykapó fészekkezdemény fogadott. A május 9-én tett ellenőrzésemkor ismét meglepetés ért: a 9-es odúban már 4 légykapó tojást találtam az előző heti széncinke fészekalj tetején. A gyűrűs széncinegét május 15-én találtam meg ismét, ekkorra azonban már a 13-as odúba költözött át, ott kotlott 9 friss tojásán. A tojások közül végül egy bezápult, a kikelt fiókák közül pedig később egy elpusztult, de ebből az odúból június 6-ára a madár 7 fiókáját sikeresen kireptette. Az őt ért viszontagságok ellenére a madár tanúbizonyságot tett a kitartásáról és rendkívüli szaporodási vágyáról, végül pedig a lerakott 24 tojásából 7 utóddal gyarapította az erdő madárközösségét. Az érem másik oldala, hogy a fészekbitorló légykapók költése sem a 9-es, sem pedig a 18-as odúban nem volt sikeres.

Sok madár további sorsáról a későbbiekben nem szerzünk tudomást, azonban ennél a széncinegénél nagy szerencsénk volt, mivel december 19-én a Bajdázói-rét szegélyébe kihelyezett madáretetőnél sikerült újra megfogni a madarat! Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a cinege jól van, és minden valószínűség szerint a telet a területen fogja átvészelni, majd tavasszal ismét egy környékbeli odúban kezdhet költésbe.

Ezt a történetet csakis a madárgyűrűzési munka révén ismerhettük meg, hiszen máskülönben nem tudtam volna különbséget tenni az egyes odúkban költő, azonos fajú madarak között.

Kép és szöveg: Ifj. Varga Péter