Odúkopácsoló nap, Gáspár József emlékére (2023. november 11.)

Ritka alkalom, amikor egy önkéntes napot meg tudunk szervezni az időjárástól függetlenül, ez most ilyen volt! Esett ugyan az eső, de a Facél Kft asztalos műhelyében ezzel nem kellett foglalkoznunk. A 15 fős, lelkes kis csapat vidáman fúrt-faragott, de leginkább kalapált. A végeredmény több, mint 100 db "B" típusú odú lett: idén is felállítottuk az "odúpiramist"!

Legutóbbi közgyűlésünkön úgy döntöttünk, hogy a több éve megrendezésre kerülő Odúkopácsoló Napot Gáspár József emlékének szenteljük. Józsi bácsi volt az, aki a 2000-es évek elején újraéledő odúprogramunkhoz százával készített madárodúkat. Saját garázsában, saját eszközeivel dolgozott és remek érzékkel szervezte be a munkára barátait, ismerőseit is. Ilyenkor összejöttek négyen-öten, jókat beszélgettek, kitárgyalták az élet "nagy dolgait", de a kezük folyamatosan járt közben. Amikor megálltak picit pihenni, az asszonyok süteményeit fogyasztották és talán még egy-egy pohár bor is került az asztalra. A minőségi munkájukra jellemző, hogy még mindig találhatunk a Királyrét környéki erdőkben általuk készített odúkat.

Fotók: Jusztin Balázs és Varga Péter

Egy régi videóban még találkozhatunk Józsi bácsival, ő az, aki 2:38-nál a zene ütemére kalapál.

Börzsönyi táborosok az Ócsai Madárvártán (2023. október 21-23.)

Ezen a hosszú hétvégén lezajlott a MME Börzsönyi Hcs BTT és BOTT utánpótlástábora az Ócsai Madárvártán. A különítményt Laczkó Szabolcs vezette, aki nem is olyan régen szintén a BOTT-ban szívta magába a madárvédelmet, azóta már felnőttként erősíti a táboroztatók csapatát.
A végzősök közül táboronként 4-4 fő vett részt a munkában. A kicsit zord időjárás ellenére szombaton is sikerült hálót nyitni.
Három nap eredménye: 29 faj 318 példánya kapott egyedi jelölést, 139 visszafogás történt.
Királykák, szürkebegyek és fakúszok vonulása közben már érkeznek a téli vendégek is, a képen balra: süvöltő hím és tojó.

Köszönet a lelkes kis csapatnak!

Fotók: Gönczi János, Horváth Tibor

DINPI Zöld Feszt (2023. október 14.)

Az ősz utolsó, a nyárutót idéző napját kaptuk ajándékba szombaton, mely igen sok látogatót vonzott Királyrétre. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának dolgozói, jó érzékkel erre a napra szervezték Zöld Fesztiváljukat, meghívásukra mi is színesítettük a forgatag palettáját. A regisztrált résztvevők a tanösvény mentén telepített állomásokon mélyíthették el tudásukat különféle természetvédelmi témákban. Mi, a Börzsönyi Helyi Csoport a madárodúzás témája köré építettük fel az állomásunkat, de nem messze tőlünk az MME Hüllő- és Kétéltűvédelmi Szakosztálya is képviselte magát, stílusosan a Szén-patak partján. A jó idő és a jó program hatására 650 körüli regisztrált résztvevő ment végig a tanösvényen, de sok százan csak érdeklődőkként is megtekintették az állomásokat, meghallgatták a bemutatókat. Állomásunkon hat önkéntesünk teljesített szolgálatot, beszéltek az odúzásról, a pelékről és az MME tevékenységéről. Tapasztalatunk szerint a résztvevők nyitottak voltak a sok információ befogadására, nagyon jó kérdések záporoztak felénk.

Köszönet a szervezőknek a DINPI lelkes dolgozóinak, de mindenekelőtt önkénteseinknek!

Európai Madármegfigyelő Napok Sződligeten (2023. szeptember 30.)

A hagyományosan október első hétvégéjére meghirdetett nemzetközi programon 2023-ban 34 BirdLife-partner ország madártani szervezete, köztük hazánk képviselője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vett részt. Az összesített eredmények alapján Európában és Közép-Ázsiában 777 helyszínen, több mint 3,5 millió madarat figyelt meg a 15 125 résztvevő. Magyarország minden évben jól szerepel az országok közötti játékos versenyben, idén a rendezvény helyszínek száma kategóriában első, résztvevők számában második, a látott madarak számában pedig negyedik helyezést értünk el.

A Börzsönyi Helyi Csoport idén két helyszínnel járult hozzá az eredményhez: Sződligeten és a püspökhatvani Sinkár-tónál.

Sződligeten 43 fő vett részt az eseményen, ahol Dénes János gyűrűzési bemutatót is tartott. 26 faj 128 példánya került a szemünk elé. A legtöbb látott madár a mezei veréb volt 40 példánnyal, ami azért is örvendetes, mert többen megkongatták már a vészharangot ezen kis madarak felett. Az állománya valóban jelentősen csökkent az utóbbi évtizedben, de talán sikeres alkalmazkodással újra elszaporodik ez a ragadozók szempontjából is fontos madárfaj. Sikerült megpillantani egy kabasólymot, valamint a Dunán egy tojó nagy bukót is. Dénes János kézközelből mutatott meg vörösbegyet, erdei szürkebegyet, széncinkét, kékcinkét és csilpcsalp füzikét.

A fotókat Halász Alexandra készítette.

MME Akadémia (2023. szeptember 22.)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megújult honlapjának egyik fejlesztése az MME Akadémia. Az oktatás ingyenes, egy regisztrációt követően online történik, a jelentkező egyéni tempójában. A képzés végigvezet a kezdő szinttől a magasabb fokozatokig, a tanfolyam elvégzését, a megszerzett tudást, oklevél bizonyítja.

Biztatunk minden természetbarátot, madarak iránt érdeklődőt, hogy keresse fel az MME honlapját: https://www.mme.hu/akademia

Vendégségben a nagy peléknél II. (2023. szeptember 2.)

Szeptember 2-án tartottuk a "Vendégségben a nagy peléknél II." elnevezésű túránkat Királyrét közelében (MME Börzsönyi Helyi Csoport és Börzsöny Természetjáró és Hegymászó Egyesület közös rendezése). A jórészt gyertyános-tölgyesbe kihelyezett 2o megtekintett odúból 6-ban voltak nagy pele családok, az egyikben pedig elpusztult kölyköket találtunk. Itt valószínűleg a nősténnyel történhetett valami, így az nem tudta tovább etetni a kicsinyeit. Talán macskabagoly, vagy nyest áldozata lett, ezek a területen a legfőbb ellenségei. Egy további odúban nappalozó denevér pihent. 39-en jártuk végig az MME Börzsönyi HCs "Bajdázói II." ódútelepét, a csoport fele gyermek volt, a jövő természetbúvarai. Túravezetőnk ezúttal is Nagy Csaba volt. Köszönjük, hogy eljöttetek!

Kép és  szöveg: Mátéfy Szabolcs

Lezajlott a Családi tábor (2023. augusztus 29.)

2023-ban 44 fő, 20 felnőtt és 24 gyerek vett részt a családi táborban. Öt csodálatos, programokban gazdag napot töltöttünk el a királyréti madarász táborban.

Mint minden évben, idén is volt, kirándulás, sportos- játékos délelőtt, madár gyűrűzés, lidérc idézés, csillagászat, barlangászat és kézműveskedés. A programok vezetői: Juhász Tamás, ifj. Varga Péter, Horváth Balázs, Varga Péter, Mekli Mihály és Varga Gyöngyike voltak. Köszönjük nekik a színvonalas foglalkozásokat!

Közkívánatra Juhász Tamás már második éve tartott fotós szakkört nekünk.

Meglátogatott minket Aranyosi Ervin költő is, aki a műveiből olvasott fel és még egy Hahota jóga foglalkozást is tartott.

Kazi Róbert a kameracsapdázásról tartott egy igazán érdekes vetítéses előadást. Csütörtök este csatlakoztunk a Hegyi Zoltán által vezetett denevéres programhoz a bajdázói tónál. Pénteken a Duna-Ipoly Nemzeti park Vízi busza jött el hozzánk. A közeli patakban élő állatokkal ismerkedtünk, Tarjányi Nikolett segítségével.Természetesen a gyerekek egyik nagy kedvence a hajtányozás sem maradt el!

Köszönjük minden előadónak és résztvevőnek ezt a remek hetet!

Kaziné Szűcs Mária

Orchideák nyomában a Naszályon (2023. május 13.)

Az előző napok időjárása alapján úgy tűnt, hogy kirándulásunkat nem biztos, hogy meg tudjuk tartani. Szerencsére félelmünk alaptalan volt, az égiek most kegyesek voltak hozzánk. Az eső, ami az embereknek kellemetlen, az a növényvilágnak áldás. Üde, felfrissült erdőben sétálhattunk és meglepő módon a sár sem okozott gondot, a szomjas talaj minden csepp vizet elnyelt. 5 fő vett részt a túrán, melyben a botanika mellett egy kis madárhang gyakorlás is belefért. A sokféle madárének meghatározását közösen végeztük, ha mégis elakadtunk "telefonos segítséget" kértünk. Az okostelefonokra letölthető hangfelismerő applikációk komoly segítséget jelenthetnek nem csak kezdő, de haladó monitoringozók számára is. Utunk során Pál István botanikus segítségével ismerkedtünk a növényekkel és nem csak a kosborok világával. Az ilyenkor virágzó rengeteg-féle lágyszárú megismerése igazán nagy élmény, de még a fák és cserjék is tartogatnak meglepetéseket. A Naszály tetején a ritka szirti gyöngyvesszővel találkoztunk, míg picit lejjebb a kétbibés-, más néven cseregalagonyák meglepően nagy virágaiban gyönyörködhettünk. Időnként leereszkedtek hozzánk a felhők, ilyenkor egészen magashegyi hangulata volt az erdőnek. Viszont mire a Látóhegy kilátópontjára értünk, már feljebb fújta őket a keleti szél, így a Dunakanyar teljes panorámája elénk tárult. Lefelé menet találtunk még gérbicsek és  tarka kosborok néhány példányát, de idén sajnos a vitézkosbor nem került szemünk elé.

Madarak és Fák Napja a Vácrátóti Botanikus Kertben (2023. május 10.)

Már régóta kapcsolatban állunk a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kerttel, az évek során több közös programunk volt. A Madarak és Fák Napjára keresve sem lehetne jobb helyszínt találni az arborétumtól, hiszen az ezerféle növényből álló gyűjtemény, rengeteg madárnak is otthont nyújt.

Az idén is közösen ünnepeltük meg ezt a jeles napot, iskolás és óvodás csoportoknak szerveztünk bemutató sétákat. Az öt csoport többnyire a közeli iskolákból érkezett, de Acsáról és Szentendréről is voltak résztvevőink.

A madaras programot Rottenhoffer Balázs és Varga Péter vezette, 45 perces, egy tanórának megfelelő időtartamú sétákon mutattuk be a Kert madárvilágát. A körút alatt a mesterséges odúkban élő széncinegéket láthatták, tojásos, frissen kikelt és már kirepülés előtt álló madarakat egyaránt megcsodálhattak vendégeink. Beszéltünk a madárhangok jelentőségéről is, hiszen a sűrű növényzetben jól elbújtak a madarak, nem sokat láttunk belőlük. Hangjuk viszont elárulta őket, eképpen jónéhány fajt azonosítani tudtunk. A Kertben a sok természetes odú mellett több, mint 30 B típusú odút kezelünk és 3 D odú is felszerelésre került. Nagy sikerként éltük meg, hogy 2 D odúban is búbos banka fészkel, a képen látható tojó 9 (!)tojáson kotlik.

Mindeközben az arborétum dolgozói a fákról, bokrokról meséltek, a kertben dolgozó kutatók pedig a beporzó rovarokat mutatták be. A jó hangulatú sétákon mintegy 80 gyermek és kísérőik kaptak ízelítőt a Természet csodáiról, fontosabb összefüggéseiről.

Képek és szöveg: Varga Péter

Tavaszi madárdal a Börzsönyben (2023. május 7.)

Idén tizenkettedik alkalommal rendeztük meg a "Tavaszi madárdal a Börzsönyben" elnevezésű túránkat (BTHE és MME Börzsönyi HCs közös szervezés). 25-en vettünk részt a családias hangulatú eseményen. Megfigyeltük az odúban költő madarakat (most széncinege, kék cinege, örvös légykapó és csuszka), de a séta során a területen fészkelő-éneklő egyéb madárfajokat is. Túravezetőnk Nagy Csaba (Börzsöny Alapítvány) volt. Köszönjük a részvételt, gyertek máskor is! 🙂 Szeptember első hétvégéjén várunk szeretettel Titeket a pelenézős tematikus túránkra is!

Mátéfy Szabolcs

Tátorján-túra a Cseke-hegyen (2023. május 6.)

Ezen a verőfényes májusi szombaton négyen gyülekeztünk a vácdukai önkormányzat előtt, hogy Menyházi Regina túra vezető segítségével, a magyar növényvilág egyik csodáját megtekinthessük. Utunk első részében, a település határában álló, 200 év körüli hársfák között haladtunk, álmélkodva néztük e faóriásokat, melyek önmagukban egy-egy mikro-élőhelyet nyújtanak tengernyi más élőlénynek. Nemsokára egy útszéli kereszthez értünk, ahol Regina mesélt nekünk a régi korok helyi embereiről, szokásaikról, életükről. Megtudtuk, hogy réges-régen ez volt a fő kereskedelmi útvonal, szekereikkel itt hordták áruikat a földművesek és a kereskedők. Szinte magunk előtt láttuk az évszázados balesetet, melynek emlékére a túlélők e feszületet állították.

Aztán messzebb megláttuk a domboldalt, melyen kis báránykákként fehérlettek a buglyos tátorján gömbök. Ahogy közeledtünk, a virágzó galagonya bokrok szédítettek minket mézes illatukkal, ez némileg enyhítette a meredek domb megmászásának nehézségét. Aztán elértünk az első tő tátorjánhoz. Megcsodáltuk és hosszan beszélgettünk róla, ebben segítségünkre volt Pál István botanikus is:

A tátorján ( Crambe tataria , gyakran Crambe tatarica ) a keresztesvirágúak ( Brassicales ) rendjének káposztafélék ( Brassicaceae ) családjába tartozó tátorján ( Crambe ) nemzetség egyik növényfaja.
Magyar neve terjedésének módjára utalhat, az alföldön a tátorján szó fergeteget, szélvészt jelentett. Régies nevei: buglyos torján, abajdóc, tatárkenyér, tatár repce, tatár répa.
Elterjedési területének súlypontja a Fekete- és a Kaszpi-tenger környékén van, elterjedésének nyugati széle Alsó-Ausztriában. Magyarországon jelenleg veszélyeztetett, 1982 óta fokozottan védett növény, melegkori maradványfaj.
A tátorjánról Magyarországon a 16. századtól kezdve vannak írásos emlékeink. A 17-18. században a pásztorok fontos tápláléka volt. Idősebb tövei a karalábé gumójánál is nagyobb gyökereket nevelnek, ez egy embernek nyersen vagy főzve több napi élelmet adott. Fazekas Mihály Füvész-könyve buglyos tátorján néven említi. Később ínségeledelként fogyasztották, Jókai Mór Bálványos vár c. regényében is ínséges idők hírnökeként említik.
Régebben húsos gyökértörzse fontos népi táplálék volt. C. Clusius németalföldi botanikus már 1601-ben említi, hogy a magyarok Eger vidékén és Erdéllyel határos területeken szűk esztendőkben kenyérnek ették s bizonyára a tatároktól tanulták el a növény hasznát. 1781-ben a Magyar Hírmondó arról tudósít, hogy az erdélyi Mezőségen a tátorján vagy tatárkenyér gyökerét répa módjára sütik és eszik.
Természetes szaporodását gátolja, hogy magja csak nyílt talajfelszínen csírázik, fiatal korban a csigáktól a földibolháig ( Phyllotreta nigripes ) számos kártevője van, az idősebb töveket pedig a tőrothadás veszélyezteti. Állományait a kompetitor, gyepképző pázsitfüvek és a cserjésedés veszélyezteti. Magyarországon mindössze öt helyen fordul elő, ex situ (azaz természetes élőhelyétől távoli) konzervációjával az MTA vácrátóti botanikus kertjébe telepített minták segítségével az 1980-as évek óta foglalkoznak.

Meglátogattuk még a közeli templom romot is, mely a három szomszédos település (Rád, Vácduka és Kisnémedi) határainak találkozásában épült a XVIII. században. Innen csodálatos panorámában gyönyörködhettünk, valamint az éppen nyíló bíboros kosborokban. Megállapítottuk, hogy annyi különleges növénnyel és bogarakkal találkoztunk, hogy e terület megérdemelne egy, a jelenlegi Natura2000-től magasabb védelmi fokozatot is. Bizony jól elment az idő e csodák befogadásával, a tervezett 1 órai befejezés délután 3-ra tolódott. De nagyon megérte!

Hálás köszönet Menyházi Reginának a túra szervezéséért és Pál Istvánnak, aki a látott "csodákat" megnevezte. Nagyon sokat tanultunk egymástól!

Képek és szöveg: Varga Péter

Fülemülék éjszakája a fóti Somlyón (2023. május 5.)

Hat, mindenre elszánt ember vágott neki a lemenő nap fényében fürdő Somlyó-hegy csodáinak felderítésére. A Fáy présháztól indultunk, ahová már lehallatszott a fülemülék éneke, utunk első részében szinte minden bokorból hallhattuk őket. Ekkor még más madarak is énekeltek, fekete rigók, barát poszáták, csilp-csalp füzikék, citrom sármányok és sokan mások. A Somlyó egy elképesztően festői szurdok völgyében ereszkedtünk egy picit, itt nagy fakopáncsok családi életébe nyertünk bepillantást. Egy 5 méter magasan lévő odúból harkály fiókák csipogása hallatszott, majd hamarosan megérkeztek a szülők, csőrükben a várva várt vacsival. A szemünk láttára etettek a szülők és ezt egyik túra társunk tökéletesen meg is tudta örökíteni. A tanösvény mentén folytattuk utunkat, itt vezetőnk Pál István a növények világát mutatta be nekünk. A 300 éves molyhos tölgynél megálltunk egyet szusszanni, itt megtudtuk, hogy e tölgyfaj levél fonákja bársonyosan molyhos, innen kapta nevét. Érdekes módon a domb tetején alig énekelt néhány madár, viszont sikerült belehallgatnunk a füleskuvik monoton füttyögésébe. Megtekintettük a helyszínt, ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársai az Oakey Life projekt kapcsán az özönnövény fafajokat őshonos fajokra váltják át. Itt alkalom nyílt beszélgetni az özön fajok károsító hatásáról, nem csak a növények, de az állatok részéről is. A kilátó pontnál még éppen elcsíptük, ahogy a Nap utolsó sugarai búcsút intenek a tájnak, mire visszaértünk a parkolóba, bizony ránk is esteledett. Ekkorra már tényleg csak a csalogányok csattogtak, mi is eljöttünk, hogy az éjszaka tényleg a fülemüléké legyen.

Köszönet Pál Istvánnak a túra vezetésért, és a részvevőknek a csodálatos társaságért, az érdeklődő kérdésekért, a közös élményért!

Fotók: Koch Attila

Dunakeszi Köztisztasági Nap (2023. április 29.)

A Börzsöny Alapítványnál nem csak a vadon élő állatok védelmét tartjuk fontosnak, de lakóhelyünk környezetének védelmét is. Ezért is veszünk részt minden alkalommal Dunakeszi önkormányzatának Köztisztasági nap akciójában. Nem sok természetközeli élőhely maradt városunkban, ezek egyik pici foltja a régi temető alatt található domboldal, melyen az ősi homoki gyepek maradványa található, benne a fokozottan védett csikófark nevű növénnyel. Ezt a területet választottuk idén is, ahol leginkább az eldobált pillepalackok, sörös- és üdítős dobozok, a szél által idesodort műanyag zacskók szennyezik a környezetet. A nap érdekessége volt, a kompletten kidobott foszladozó sátor, melynek cövekeit viszont a börzsönyi madarász táborokban még hasznosítani tudunk. Az eseményen 4 fő vett részt, nyolc sitteszsáknyi hulladéktól szabadítottuk meg ezt a helyi védett területet.

Föld Napja; Szemétszedés - Szilágy-patak környezete (2023. április 1.)

Eredményesen zárult a mai Szemétszedés - Szilágy-patak környezete program, melyben több, mint 20 ÖNKÉNTES fáradtságos munkájával közel 6 m3 (!), évtizedek óta a talajt terhelő szemetet gyűjtöttünk össze. Hálásan köszönöm minden segítő kéz munkáját!
A munkánkat segítő kesztyűkért és zsákokért köszönettel tartozunk Püspökszilágy Önkormányzatának, valamint Váckisújfalu Önkormányzatának is.
Püspökszilágy Önkormányzata az eszközökön túl térítésmentesen biztosította számunkra a gyülekezési helyszínt, mosdó és büfé használattal is, amit szintén köszönünk.
A Szilágyiak Szilágyért Baráti Körnek, a Börzsöny Alapítványnak és az MME Börzsönyi Helyi Csoportnak hálásan köszönöm a segítséget a toborzásban és a terepen végzett munkában egyaránt!
A Baglyas Vadász- és Természetvédelmi Egyesületnek pedig köszönjük szépen az istenien finom gulyáslevest, amivel megleptek bennünket ebédre!

Menyházi Regina szervező

Megtartottuk közgyűlésünket (2023. március 25.)

Helyi csoportunk, az MME Börzsönyi helyi csoportja ma tartotta meg éves közgyűlését, melynek mint már igen régóta, a váci Király Endre Technikum és Szakképző Iskola adott helyet.
A közgyűlést elnökünk, Horváth Tibor nyitotta meg, köszöntve a 15 megjelent tagtársunkat és ismertette a napirendi pontokat. Varga Péter (titkár) folytatta, összefoglalva helyi csoportunk 2022. évi tevékenységét és költségvetését. Szó esett táborainkról, odúprogramunkról, a különböző felmérésekről és pár kiemelt faj költési eredményeiről. A beszámolókat a megjelentek egyhangúlag elfogadták, ezután megválasztottuk éves küldötteinket is.

Vízmegtartás a hódok segítségével Perőcsényben (2023. március 18.)

2023. március 18-án került sor a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt Önkormányzati Pályázati Programjának részeként a „Hódok által biztosított vízmegtartás és konfliktuskezelés a perőcsényi hordalékfogónál” című projekt fő eseményére, a hordalékfogó gátjának állagjavítását és védelmét célzó akcióra.
A perőcsényi víztározóhoz kapcsolódó hordalékfogó gátjára (egészen pontosan a gát árapasztó bukójára) 2021-ben építettek gátat a hódok. A hódgát jelentősen megemelte a hordalékfogó vízszintjét, hozzájárulva a hatékonyabb vízmegtartáshoz és egy értékes vizesélőhely kialakulásához, ugyanakkor a hódok járatásási tevékenysége, valamint a megnövekedett víztömeg nyomása szükségessé tette a gát állagjavítását és védelmét.
A délelőtt 9-től este 6-ig tartó akcióban és az előkészületekben 32 fő vett részt: fejlesztéspolitikai, vízügyi és természetvédelmi szakemberek, a pályázati program fő támogatóinak képviselői, a perőcsényi önkormányzat munkatársai és helyi önkéntesek.
Az akció során a növényzetmentesítést, valamint a korábbi hódjáratok tömítését követően a gáttest víz felőli oldalán 128 méter hosszban, nagyrészt víz alatti felületre horganyzott drótfonatot fektettünk és rögzítettünk. Ennek célja megakadályozni, hogy a hódok további járatokat ássanak a földgátba. A korábbi járatok tömítésének köszönhetően a gáttesten belüli vízátfolyás megszűnt.
Magyarországon ez az első olyan ember-hód konfliktuskezelési projekt, amely a hódgátaknak és a hódok tevékenységeinek köszönhető természetes vízmegtartást és egy vizesélőhely fennmaradását szolgálja, méghozzá egy mesterséges, vízügyi létesítményben. A projekt jó mintát szolgáltat a vízgyűjtő-szemléletű problémamegoldásra, továbbá arra, hogy a hódgátak megszüntetése, a hódok eltávolítása helyett gyakran célravezetőbb és meg is valósítható a valamennyi érdekelt fél számára előnyös egymás mellett élés. A szakmákon átívelő, helyi közösségekre építő, integráltan több ágazati problémára reagáló beavatkozások jelenthetnek valóban fenntartható, adaptív megoldásokat: az árvízi biztonság mellett kiemelten fontos figyelembe venni olyan szempontokat is, mint az aszály hatásainak mérséklése, a felszín alatti vizek mennyiségének, minőségének, a vízfolyások alaphozamának, valamint a terület mikroklímájának és biológiai sokféleségének védelme.

A területen a Talpalatnyi Vadon Természetmegőrzési Alapítvány évek óta folyamatos monitoring-tevékenységet végez, amit a pályázati programnak köszönhetően újabb vadkamerák segítenek. A vadkamerák rendkívül hasznos információkat szolgáltatnak a területen élő hódok létszámáról, tevékenységeiről, valamint a hódok tájátalakító tevékenységének köszönhetően a biodiverzitás növekedéséről is. A pályázati program keretében rövidesen sor kerül a gáttest füvesítésére, illetve egy természetvédelmi információs tábla elhelyezésére is.
A 2023. március 18-i akció további támogatói: Ökológiai Kutatóközpont HódTérkép program, Puckó Vendégházak Perőcsény, Börzsöny Alapítvány, Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány”

További képek és információ: LIFE LOGOS 4 WATERS

Juhász Lilla és Juhász Erika; Fotók: Varga Péter

Syba Kft a természetvédelemért (2023. február 8.)

A Syba Napvédelem Kft évek óta támogatója Alapítványunknak, idén januárban egy különleges adományt adott át: egy hőkamerás drónt !

Remélhetőleg az eszköz sokoldalúan használható, a szeméthalmok felderítésében, a magas fákon lévő ragadozómadár fészkek ellenőrzésében, a szántóföldi veteményben megbúvó túzok fészkelések felderítésében és védelmében valamint a védett területeken az illegális tevékenységek (például crossmotorozás) dokumentálásában. Teljes cikk: >>itt

Királyréti odús nap (2023. január 28.)

Az idei év harmadik híre újra az énekesmadár odúprogramunkhoz kapcsolódik. A késő őszi, téli időszakban az odúmunkálatok zömében az elhasználódott fészekanyagok eltávolításáról, az odúk takarításáról, karbantartásokról, vagy szükség esetén a cseréről szólnak.
Erre a téli napra meghirdettünk egy programot Királyrétre, amikor is két odútelepünk 83 db odúját takarítottuk ki. A borongós, kissé hideg, saras napon nyolcan gyűltünk össze az önkéntes munkához. Pont elegen, hogy a tervezett 19 db odú cseréjét és a többi takarítását jó hangulatban és tempósan elvégezzük. A munka legkellemetlenebb része a latyakos, inkább saras talaj és az erdészeti utak voltak. A felázott talajon, a nagysúlyú gépek által vájt mély nyomvonalakban, egyes helyeken bokáig lehetett gázolni a sárban.
Az odúk takarítása nagyon fontos feladat, mert a kései költések ki nem takarított fészekanyagai és zömében a pelék által behordott levelek és táplálék maradványok miatt sok odúban rothadási folyamatok indulnak el ebben a párás időben. A keletkező iszapszerű anyag az odúk belső felületét tönkre teheti, a fenéklemez egy idő után kilazulhat. Az önkéntesek munkájának köszönhetően idén tavasszal is újra száraz, tiszta vagy vadonatúj költőhelyek várják a „A” és „B” típusú odúkban költő énekes madarainkat. Köszönet a munkáért!

A cseréhez szükséges odúkhoz az alapanyagot, az adó 1% felajánlásokból a Börzsöny Alapítvány vásárolta, majd a tavaly őszi Odúkopácsoló Napon önkénteseink által, Varga Péter FACÉL Kft. üzemében készültek.

Képek: Szamosfalvi Gergely, Nagy Csaba, szöveg: Nagy Csaba

20. Jubileumi Országos Sasleltár (2023. január 13-15.)

A 2023-as sasszinkron során az elmúlt évtizedek hagyományaihoz híven, az MME 22.-számú börzsönyi helyi csoportja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival együttműködve ismét részt vett a ragadozó madaraink téli leltározásában.
Az általunk felmért területek a Börzsöny peremvidékén, az Ipoly-völgyben, a Nyugat-Cserhátban, a Váci-síkon és a Dunakanyar bal oldalán találhatóak. A munka optimalizálása érdekében a már ismert, ragadozó madarak által előnyben részesített helyszíneket kerestük fel.
Egyes résztvevők kénytelenek voltak a multi-tasking misztikus eszközéhez nyúlni, ugyanis ebben az évben a ragadozókat egyidőben számoltuk a vízimadarakkal, hiszen a “Vonuló Vízimadár Monitoring (VVM)” éves első eseménye is ekkor zajlott.
Nem túl biztató és egyáltalán nem télies, inkább az angol nyárra hajazó (értsd özönvíz) időjárás előzte meg a szinkront, de mi másra számíthattunk volna egy péntek 13-án kezdődő eseménytől. :-)
Pénteken és vasárnap kifejezetten ködös, látási viszonyokat rontó, szombaton viszont sok helyen derűs, tisztább időben dolgoztunk. Szerencsére napközben kevesebbet esett és a szél csak időnként élénkült meg, a hőmérséklet 2-9 fok között változott.
A felmérés által érintett települések:
Acsaújlak, Acsa, Bernecebaráti, Borsosberény, Csomád, Csörög, Csővár, Dejtár, Diósjenő, Drégelypalánk, Dunakeszi, Fót, Galgagyörk, Galgamácsa, Göd, Hont, Horpács, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Ipolyvece, Kemence, Kismaros, Kisnémedi, Kóspallag, Letkés, Márianosztra, Nagymaros, Nagyoroszi, Nőtincs, Őrbottyán, Patak, Perőcsény, Püspökhatvan, Püspökszilágy, Rád, Szob, Sződ, Sződliget, Szokolya, Tésa, Vác, Vácduka, Váchartyán, Váckisújfalu, Vácrátót, Verőce.
Idén a tavalyi 20-hoz képest érezhetően többen, 25-en számláltunk, a felmérők:
Antalné Forintos Nikolett, Blaskó Árpád, Cserép György, Csitneki Balázs, Darányi László, Dénes János, Fenyves Ervin, Fórizs Eszter, Horváth Tibor, Juhász Lilla, Kagyerják Pál, Karakai Tamás, Kasztner Lilla, Kern Rolland, Kun Zola, Mácsai Katalin, Menyházi Regina, Rottenhoffer István, Schmidt András, Selmeczi-Kovács Ádám, Török Tamás, Varga Gyöngyi, Varga Lajos, Varga Péter, Vásony Petra.
Talán a több felmérőnek és a lelkesedésnek köszönhető, hogy bár az előjelek nem biztattak sok madárral -aszályos nyár és extrém enyhe, esős ősz,tél- a felmért telelő ragadozó madarak száma a tavalyihoz hasonló arányokat és nagyságot mutat:
az egerészölyvek vannak messze a legtöbben, talán a szembetűnő hiány idén, hogy csak egy fiatal parlagi sast sikerül megfigyelni Hontnál, akit valószínűleg a kiöntött Ipolyon tanyázó réce és liba csapatok csábítottak ide. A feljegyzett rétisasok száma egybecseng a tavalyival.
2023-ban megfigyelt fajok (zárójelben a tavalyi adat):
7 rétisas (7), 1 parlagi sas (2-3),

2-3 vándorsólyom (1-2), 124 egerészölyv (126), 11 vörös vércse (10), 12 karvaly (15), 16-17 nagy őrgébics (12), 7 kékes rétihéja (7), 2 héja (1-2), 1-2 gatyásölyv (1)

A számokon túl, bizonyára sokunk visz a szinkron során szerzett élményeket magával, mint a ködben sejtelmesen huhogó erdei fülesbagoly hangja, a napkeltét köszöntő rétisas rikoltása, a tova tűnő énekes hattyúk kecses úszása, a szántón portyázó gém és kócsag csapat meghökkentő látványa és sorolhatnánk...
Jövőre ugyan itt!

Kun Zola  Fotó: Kun Zola (dolmányos varjú és fekete sas)

Az újévet egy új odútelep létesítésével kezdtük (2023. január 4.)

A Börzsöny egyik ikonikus helyszínén, Nagyirtáspusztán létesítettünk új odútelepet. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, az itt található lucfenyves meglepően magashegyi hangulatot kölcsönöz és a börzsönyi viszonyokhoz képest nagyon jó állapotú. A fák kora 40-60 év között lehet, de sok magonc is megbújik a nagy fák alatt. Reményeink szerint nem csak a többi telepen megszokott madarak foglalják el az odúinkat, hanem más, a fenyvesekhez kötődő fajok is felfedezik és használják majd ezeket. A telepet Dénes János és Varga Péter tagtársaink fogják gondozni.

A kihelyezett 18 db "B" és 2 db "A" típusú odú a tavaly őszi odúkopácsoló napon készült, melynek alapanyagát a Börzsöny Alapítvány adó 1% felajánlásokból finanszírozta. Ezúton is köszönjük a felajánlásokat és lelkes önkénteseink odúépítő munkáját!

Két év kihagyás után ismét volt Téli Tábor (2023. január 1.)

2020-ban és 2021-ben a koronavírus-járvány miatt nem tarthattunk Téli Tábort, 2022. december 28-tól 30-ig viszont már igen. A nyári táborainkban járt gyerekek közül negyvennégyen gyűltek össze a nagymarosi katolikus plébánia közösségi házában. A táborban dolgozó 10 felnőttel együtt csordultig megtöltötték az épületet. Az első napon társasjátékkal „ráztuk össze” kicsit a BOTT-ból és a BTT-ből érkezetteket, meg a középiskolásokat, majd képes úti beszámolókat hallhattak a gyerekek Izlandról és egy Nézsától Grúziáig tartó kerékpározásról. 29-én a Szent Mihály – hegyre és Törökmezőre kirándultunk, menet közben a téli erdővel ismerkedhettek a gyerekek. Már amennyiben az enyhe hőmérsékletben a hó, a zúzmara, a jég és minden egyéb fagyos természeti jelenség hiánya télnek nevezhető. Bár, sajnos, mindehhez már lassan hozzá kell szoknunk. Este volt még két előadás: a felszín alatti szennyezések felderítéséről és kezeléséről meg a kék vércsékről. Az utolsó napot a „Fele sem igaz” vetélkedő nyitotta, majd a gyerekek Kismarosra vonatoztak egy kis gyűrűzésre és madárlesre. Ezeknek a programoknak sem nagyon kedvez, hogy „nincs tél” - alig vannak madarak az etető körül és az ártéri erdőben. Nagymarosra visszaérkezve bőséges ebéd várta a táborozókat, aztán már vége is lett a rövidke TÉT-nek.

Tarján Ambrus   táborvezető