Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket a 16200230-10020377 számlára utalt összeggel, vagy természetbeni felajánlással!
 

Bajszos sármány (Emberiza cia)

Mediterrán elterjedésű madárfaj. Költő területe kiterjed Kis-Ázsiára, Észak-Afrikára és Európa számos térségére. Földrészünkön sok felé előfordul, legnagyobb számban Spanyolországban él.

Hazai fészkelését 1955-ben, a Tornai-karszton, Jósvafő környékén bizonyították. Ezt követően előkerült a Bükk-hegységben, majd hosszabb szünet után az 1970-es évektől egyre több helyen figyelték meg költés időben. Fészkelését bizonyították a Börzsönyben, a váci Naszály-hegyen, a Pilis-hegység több pontján és a Budai-hegységben is. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják a faj terjeszkedését, melynek során elérte Magyarországot is. Ma már a középhegységeinkben a számára alkalmas élőhelyeken szinte mindenütt előfordul. Kedveli a déli, délkeleti kitettségű meredek, sziklás, köves, füves hegyoldalakat, ahol sziklakibúvások, elszórtan bokrosok, alacsony fák, elsősorban a virágos kőris és a molyhos tölgy ritka állománya is megtalálható. Kisebb kőbányákban és kőfejtőkben is előfordul.

A bajszos sármány feje és torka hamuszürke, a csőrtőtől kiindulva a fejtetején és oldalán fekete sávok húzódnak. A has és farkcsík vörhenyes rozsdabarna, a háta barnás feketés csíkozással.

A tojó a hímhez hasonlít, de színei haloványabbak. A torok szürke színe fakóbb, a fej fekete sávjai kissé elmosódottabbak, nem olyan élénk színűek, mint a hímeknél. A terepen nehéz őket egymástól megkülönböztetni.

A hímek március végén, április elején foglalják el fészkelőhelyüket. A párok kialakulása után április végén, május elején kezdődik a fészeképítés. Fészkét a tojó építi, miközben a hím énekel, vagy néha kíséri párját. A fészket talajra, egy kis mélyedésbe rakja és jól elrejti a fűcsomó alá, szikladarab tövébe, de találtak már fészket 3-4 méter magasan a sziklafal repedésében megtelepedett növényzet között is. A fészek külső része száraz fűszálakból készül, belsejét vékony növényi szálakkal, gyökérdarabkákkal béleli. Májusban rakja le a 4-5 tojásból álló fészekaljat, amiből május végén, június elején kelnek ki a fiókák. Előfordulnak nagyon korai fészkelések is, ezt bizonyítja az 1978. május 14-én, a Börzsönyben megfigyelt fiatal példány, majd 1979. május 19-én talált fészek öt fiókával. Az ilyen korán fészkelő párok költhetnek kétszer egy évben, de az állomány zöme egyszer költ, a későbbi időpontokban megfigyelt fészkelések pótköltések lehetnek. Megfigyelések szerint a talajon fészkelő énekes madarak költése nagyon gyakran tönkre megy a kedvezőtlen időjárás, a fészekrabló madarak és egyéb ragadozók miatt. Az elpusztult fészket a madarak igyekeznek minél hamarabb pótolni, ezért a későbbi időpontban megfigyelt bajszos sármány fészkelésekről nem lehet tudni teljes bizonyossággal, hogy azok másodköltések vagy pótköltések.

Állandó madár. Télen a hegyekből alacsonyabb tájakra húzódik. Ilyenkor kisebb csapatokban kóborol a gazos, köves területeken.

Dénes János