Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket a 16200230-10020377 számlára utalt összeggel, vagy természetbeni felajánlással!
 

Bemutatjuk: a kis légykapót (Ficedula parva)

Keleti elterjedésű madárfaj, melynek költőterülete Közép-Európától Szibériáig tart. Norvégiából és Svédország nagy részéről hiányzik, Finnországban viszont költ, egészen a sarkkörig terjedően. Dél-európai országokban foltszerűen, kis számban fészkel. Hazánkban a hegyvidékek lakója. Előfordul az Északi-, és Dunántúli– Közép hegységekben, a Mecsekben, az Alpokalján.

Kedveli a hűvösebb, nedves szurdokvölgyeket, vízfolyások, patakok közelségét. Az idősebb bükkösökben, gyertyánosokban, elegyes faállományú erdőkben telepszik meg. Előszeretettel választ olyan erdőrészeket, ahol a nyílt területek mellett, kisebb bokrosok, cserjefoltok vannak.

Az öreg hím háta barna, feje és nyakrésze ólomszürke, torkán különböző nagyságú narancsvörös folt látható. Alsó teste fehér, halvány sárgás árnyalattal. Egy kis testű vörösbegyhez hasonlít, de attól biztosan megkülönbözteti a szélső faroktollain lévő nagy fehér folt. A tojó háta és feje barnásabb, alsó teste fehéres, sárgásbarna árnyalattal, a torkán nincs narancsvörös folt. A kis légykapó hímek több év alatt színeződnek ki. Az első éves hímek torkán nincs narancsvörös folt, ezért láthatunk gyakran "tojószínezetű" hímeket énekelni, revírt foglalni. Ezek a madarak annak ellenére, hogy nincsenek kiszíneződve, ivarérettek, szaporodásra képesek. A hímek teljes kiszíneződése a harmadik év körül alakul ki.

Költőhelyükre először a hímek érkeznek meg és elfoglalják a revíreket. Május elején még sok átvonuló madárral találkozhatunk, de nem sokkal később megérkeznek a tojók és elkezdődik a párba állás, majd a fészekrakás. Azt még nem tudjuk, hogy minden revírt tartó hím költ-e? Vannak arra utaló megfigyelések, hogy az egész költés időszakban revírt tart a hím, de tojó nem érkezik a területre, ezért abban az évben elmaradhat a költés. Fészkét egy letört száraz ág tövénél keletkezett üregbe, korhadt mélyedésbe, vagy kicsit szélesebb nyílású nem túl mély odúba rakja. A fészek alapja mohából, csészéje vékony fűszálakból készül, belsejét kevés állatszőrrel béleli. A fészek általában 2-5 méter magasan van. A Börzsönyben 8-10 méter magasan is találtak fészket, egy fészek a fűzfa száraz ágában kialakult korhadt üregben volt.

Május végén, június elején 5-6 tojást rak. A tojó egyedül kotlik. Időnként lejön a fészekről, a hím eléje száll és táplálékot ad neki.

A tojó egyedül is vadászik rovarokra, amikor jóllakott, azután megy vissza a fészekhez. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és két hét múlva hagyják el a fészket. A kirepült fiatalokat a szülők tovább etetik, amíg teljesen önállóak nem lesznek. A rovarok nagy részét a levegőben kapják el, de gyakran szedegetnek a talajról is pókokat, apró rovarokat. Évente egyszer költ.

A kis légykapó Magyarországon ritka, fokozottan védett, madárfaj. A hazai állomány csökkenő tendenciát mutat. 2008-ban 100-300 párra becsülték a fészkelő állomány számát, a legutóbbi adatok szerint 60-150 pár fészkelhet, de a valós helyzet ennél rosszabb is lehet. Sok helyről eltűnt, ahol régebben fészkelt. Az elmúlt évtizedekben végzett megfigyelések szerint a börzsönyi öreg erdők jelentik az egyik legjobb élőhelyét. A MME Börzsönyi helyi csoport (2014-2015. évben) átfogó felmérést végzett a faj helyzetének megállapítására. Az adatok szerint a Börzsönyben élhet a hazai kis légykapó állomány 10-40%-a.

Tavaszi vonulása áprilisban zajlik. Az őszi vonulás korán elkezdődik, augusztus, szeptember hónapokban a legintenzívebb, és október végére be is fejeződik. A kis légykapó hosszútávú vonuló. Az európai állomány nagy része Indiában, az esőerdőkben telel. A hazai állomány telelő területét és vonulási útvonalát nem ismerjük.

Dénes János