Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket a 16200230-10020377 számlára utalt összeggel, vagy természetbeni felajánlással!
 

Bevezetés, nyomolvasó tanácsok

Amikor a kurzor kézzé változik a kép fölött, hallható a madár hangja. Ha elsőre nem szólal meg a hang, kattintson a képre!

Szöveg: Schmidt András, Gerard Gorman Hangok: Schmidt András, Zsoldos Árpád, Illusztráció: Kókay Szabolcs

Gyaloglás : Ez az egyetlen módszer arra, hogy sok odút és táplálkozóhelyet találjunk. Sokszor a kijelölt utakat is el kell hagynunk a háborítatlan erdőrészek eléréséhez.

Megfigyelés : A talajt és a fákat is figyelnünk kell A lehullott ágak, rönkök, hangyabolyok mind-mind értékes nyomokat rejtegethetnek.

Fafajok : Ezek felismerése alapvető, hiszen egyes harkályfajok bizonyos fafajokat részesítenek előnyben. A fafajok ismerete esetén a talált nyomokat adott fajokhoz tudjuk kötni.

Élőhelyek : Egy háborítatlan erdő sokkal több odúnak illetve madárnak adhat otthont, mint egy telepített. Fontos szempont, hogy milyen fafajok találhatók a területen, mi ezeknek az aránya egymáshoz, vannak-e korhadt és kiszáradt fák. A gyorsan növő, behurcolt fafajokat általában nem kedvelik az európai harkályok (a nagy fakopáncs és a zöld küllő ,kivételével).

Időpont : Mivel késő ősszel és télen nincsenek levelek sokkal egyszerűbb megtalálni a nyomokat. Tavasszal hangos az eriő a doboló harkályoktól. De a legkönnyebb úgy megfigyelni a fészkelőodvak közötti különbségeket, ha a készítőjükkel is itt találkozunk.

Tévedések : Nem minden lyuk, nyom vagy faforgács-halmaz utal harkályok jelenlétére. Az időjáráson túl egyes rovarok, a vaddisznó és a szarvas is hagyhatnak olyan nyomokat, melyek félrevezetik a felületes szemlélőt.