Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket Szja 1%-ának felajánlásával ! 18702862-1-13
 

Kékcinege

A kékcinege (Parus caeruleus) a széncinegénél valamivel kevésbé gyakori, de szintén a legtöbb fás élőhelyen, kertekben, parkokban, erdőkben megtalálható énekesmadár; költési időben különösen az idős tölgyesekben fordul elő nagy sűrűségben, télen pedig gyakran nádasokban is láthatjuk. Állandó madár, bár a költési időn kívül kóborol, ilyenkor gyakran vegyes cinegecsapatokban találkozhatunk vele. Fejteteje, szárnya és farka kék, hasa sárga, amelynek közepén vékony sötét csík húzódik, ám ez nem ér fel a fekete torokfoltig (szemben a széncinegével). Az öregek pofája fehér, a fiataloké sárgás.

A hímek már tél végén énekelnek: hangjuk sokkal kevésbé változatos, mint a széncinegéé, az ének legtöbbször egy magas „cí-cí-cí” hangokkal kezdődő, majd csilingelve végződő strófából áll. Kapcsolattartó hangjuk jellegzetes cserregés. A tojó évente egyszer, áprilisban rak fészekaljat (a pótköltések persze későbbre tolódhatnak), amely 6-14, fehér alapon rozsdavörös foltokkal tarkított tojásból áll (méreteik: 15x12 mm). Általában kisebb bejárónyílású odút választ, mint a széncinege, mesterséges odú esetén a 28 mm-es átmérőjű bejárat a neki leginkább megfelelő méret (A típusú odú). Apró, hegyes csőrével az ágak végén tornászva, levelek aljáról, fakéreg alól, nádszálakból gyűjti kifejlett rovarokból, petékból, lárvákból illetve pókokból álló zsákmányát, de főleg télen kisebb magvakat is fogyaszt.

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.