A magyarföldi husáng

A magyarföldi husángot (Ferula sadleriana) a XVIII. és a XIX. század fordulóján találta meg és gyűjtötte be Kitaibel Pál, a Pilis délkeleti részén, a Kárpát-medence hat pontján maradt fenn napjainkra. A hat populáció közül négy Magyarország területén található (a Pilis-tetőn, a Börzsönyben, a Bükk hegységben, a Gerecsében), egy Szlovákia területén (a Tornai Karszton), és egy Erdélyben (a Tordai-hasadékban).

Élőhelye száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy andezit alapkőzetű sziklaerdőkben, -cserjésekben, -gyepekben. A növény 1.5-2 m magas, szára hengeres, erőteljes, belül üreges, felső részében sokágú. Levele többszörösen szárnyalt, nagy, levélhüvelye erősen felfújt. Leveleinek sallangjai szálasak, laposak, a levélcimpák 1-3 cm hosszúak, 1-3 mm szélesek, szélükön finoman érdes-fűrészesek. A 9 cm átmérőjű sátorvirágzatot sárga virágok alkotják. Virágzás június, július. Az oldalernyők átellenesek vagy örvösek, sem gallér-, sem gallérka levelei nincsenek. A termés lapos, tojásdad, 7-10 mm hosszú, kopasz ikerkaszat, keskeny, szárnyas szegéllyel és 3-3 kiemelkedő háti bordával. Illóolaj tartalmú.

Fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke: 250 000 forint. A börzsönyi populációt már kipusztultnak hitték, 2001-ben találta meg ismét Békefi András. Legfeljebb húsz tőből álló börzsönyi állományát a muflonok, kecskék rágása és a vaddisznók túrása veszélyezteti. A Börzsöny Természet- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány vadkár elleni kerítést épített, evvel igyekszik megóvni a populációt.

Kazi Róbert