Kérjük támogassa természetvédelmi és ismeretterjesztő tevékenységünket Szja 1%-ának felajánlásával ! 18702862-1-13
 

Ragadozó madarak felmérése a dél-börzsönyi mintaterületen

Bevezetés: Varga Zsolt és társai az 1983-1994 közötti években, ragadozó madár állományfelmérést végeztek a Börzsöny központi területén, 9000 ha-os mintaterületen (Varga 2000).

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi helyi csoportja ezt a munkát folytatva, a Nagymaros-Szob-Márianosztra között kijelölt mintaterületen végzett gyakori ragadozó madár felméréseket a 2000-2003. években, amit a 2012-2014. években megismételt. Az állományfelmérésen túl, az eredetileg kitűzött cél a magasbörzsönyi zárt erdős, és a hegylábi mozaikos élőhelyek ragadozó madár állomány denzitásának összehasonlítása volt, azonban kiderült, hogy az egymást követő évek állomány ingadozása nagyobb, mint az élőhely különbségből adódó állomány eltérés.

Terület bemutatása: A kijelölt mintaterület a Nagymaros-Szob-Márianosztra között elterülő mozaikos élőhely, területe: 5232 ha. Ennek 60,8 %-a erdő, 36,2 %-a mezőgazdasági terület, 1,2 %-a bányaterület, és 1,8 %-a zártkert. Zártkerti területek alatt az erdei környezetben található, elszórtan fekvő üdülő ingatlanokat értjük, melyek sokszor csak zavartságukban különböznek az erdőktől.

Az erdőterület nagyobb részét cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) és gyertyános tölgyes (Querco petreae-carpinetum) teszi ki, de a hűvösebb, magasabb területen megjelenik a bükkös (Melitti-Fagetum) valamint előfordulnak akácos (Bromo-sterilis Robinietum) ültetvények is.

A mezőgazdasági területeket szántók, gyepek, legelők, és gyümölcsösök alkotják, azonban a területhasználatuk a két felmérési periódus között jelentősen változott: A rendszerváltozás idején a termelőszövetkezet kiterjedt legelőgazdálkodást folytatott húsmarhával, de a Tsz megszűnése után a legelőket felhagyták vagy beszántották. Az első felmérési időszakban még művelt gyümölcsösöket felhagyták, ezek egy része becserjésedett.

Módszer: A mintaterületet 12 részterületre osztottuk, ahol önkéntesek végezték a felmérést. Az önkéntes felmérők a téli, lombmentes időszakban, látótávolságon belül, fésűszerűen bejárták területüket és minden megtalált gallyfészket rögzítettek GPS segítségével. A tavaszi költési időszakban kb. 20-30 naponként távcsővel, zavarás nélkül ellenőrizték a megtalált fészkeket és regisztrálták a költéseket, valamint ha lehetett, a fiókaszámot, majd a következő télen ismételt bejárással megállapították a frissen épült fészkek számát is. Az utólag talált új fészkeket a becsült költésekhez számoltuk. A nem bizonyított költéseket becsléssel állapítottuk meg.

Eredmények:

A 2000-2003. években 109 db, a 2012-2014. években 204 gallyfészket találtunk. Az adatok értékelhetőségét mindkét időszakban erősen befolyásolja az önkéntes felmérők jelentősen különböző szakmai felkészültsége, valamint időráfordítása. A karvaly fészkeléseket a faj rejtett életmódja miatt elvétve találtuk meg. A megtalált és a becsült fészkelési eredményeket az alábbi táblázat mutatja. (első szám: a megtalált lakott fészek, + második szám: a becsült revírek)

A felsoroltakon kívül előfordult erdei fülesbagoly és macsakabagoly fészkelés gallyfészekben.

Az egerészölyv költőállomány alakulása a mintaterületen:

Értékelés:

Egerészölyvek esetében évente jelentősen ingadozik a költő állomány, valószinűleg az időjárás és táplálékviszonyok változása miatt.

2013. évben a költést különösen befolyásolta a szokatlan időjárás: a kora tavaszi enyhülést követően márciusban 15 cm-es hó esett, ami 2 hétig megmaradt.

A 2012-2014. években 51 olyan egerészölyv fészket találtunk, amelyben bizonyítottan volt költés. Ezek elhelyezkedési adatait összegezve megállapítható, hogy a fészek magassága 6-25 m között alakult, elhelyezkedése többnyire a törzs elágazásában, 5 esetben oldalágon volt. A fészkelésre választott fafaj: kocsányos tölgy 22 (43%), cser 12 (23,5%), bükk 11 (21,5), gyertyán 3 (6%), akác 2 (4%), cseresznye 1 (2%) esetben.

A fészkelésre választott erdőállomány tekintetében előnyben részesítették az idős, 56-164 éves, vegyes állományokat, általában kocsánytalan tölgy-cser-gyertyán vagy bükk-gyertyán fafajokkal, elegyben virágos kőrissel, mezei juharral, molyhos tölggyel. Kivételesen előfordult 31 éves tölgy-cser-köris állományban is fészkelés, egy esetben. Akácosban két ízben találtunk költést, 37 és 55 éves állományban.

Általánosságban a kocsánytalan tölgy, cser dominanciájú őshonos elegyes erdők esetén az 50 évesnél, akác esetén a 35 évesnél idősebb állományokat tekinthetjük fészkelésre alkalmasnak. A tíz éves ciklus alatt az 1870 ha fészkelésre alkalmasnak tekintett erdőterület kb. 178 hektárral csökkent, azonban ennél több erdőterület lépett be ebbe a korosztályba.

A program során választ kerestünk arra a kérdésre, hogy az egerészölyvek ragaszkodnak-e évekig a megfelelő, tradicionális fészkelő helyeikhez?

37 költés adatait vizsgálva megállapítottuk, hogy 7 esetben használták az előző évi fészket, ebből csupán egy pár költött három évben ugyanabban a fészekben, valamint egy pár a két évvel korábbi fészket használta újra. 29 esetben új fészket építettek. Előfordult, hogy a 2002. évben lelt fészek helyén tíz évvel később is találtunk fészket.

A mezőgazdasági területek használata, ezzel a táplálkozó területek aránya jelentősen változott: a szántók területe több mint duplájára növekedett a gyepterületek, legelők rovására. Ugyanakkor az intenzív gyümölcsösök felhagyásával, kivágásával a cserjésedő parlagterületek kis mértékban növekedtek.

Összegzés: Az egerészölyv állományában kimutatható enyhe csökkenő trend. Az átlagos revírnagyság 119-193 ha között ingadozott. A csökkenés lehetséges egyik (de nem kizárólagos) oka az élőhely használatban bekövetkezett változás miatti táplálék csökkenés lehet. A fészkelőhelyek hiánya a helyenkénti látványos tarvágások ellenére sem kimutatható.

Köszönetnyilvánítás. Köszönetemet fejezem ki az MME Börzsönyi csoport tagjainak áldozatos munkájáért, név szerint: Bedő Péter, Blaskó Árpád, Békefi András, Bezecki Árpád, Bezecki Gergely, Fenyves Ervin, Ferenzi Balázs, Forintos Nikolett, Genzor Mariann, Horváth Balázs, Liszonyi Gábor, Mátéfy Szabolcs, Rottenhoffer Balázs, Rottenhoffer István, Sárog Tibor, Selmeczi Kovács Ádám, Szolnyik Csaba, Török Tamás, Varga Péter, Wiesner Györgyi, valamint a KvVM KAC, a VM Zöld Forrás alapok, és a Börzsöny Természet és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány támogatásáért.

Irodalom: Varga Zsolt - Bezeczky Árpád - Darányi László: Ragadozómadár-fajok és a holló Állományfelmérése és költési eredményeinek vizsgálata a Börzsöny hegységben 1983-94. között (2000) Aquila Vol. 105-106 p. 59-69

Abstract

The Börzsöny local division of the MME (Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society) did a research project regarding common species of birds of prey in a territory of 5200 ha in the years 2001-2003 and 2012-2014.

In case of the Common buzzards (Buteo buteo) a decreasing trend can be demonstrated, although their substance was highly changing (fluctuates) year by year. Their average breeding range was between 119-193 ha. For nesting they usually chose the older, native forests, of which territory has not declined in spite of the great amount of clear-cutting. Within their breeding range the proportion of plough fields has been doubled at the expense of the grasslands.

Kazi Róbert